Anyámnak vagy nekem van igazam? Most emiatt kell lelkiismeretfurdalásomnak lennem?

Mindent leírtál ide, amit édesanyádnak kellene elmondanod. Nagyon dicséretes, hogy belátod; sok mindent köszönhetsz neki. Természetes, hogy lázadozol a korlátok ellen, és szerintem ezt anyukád is tudja. Ha mindezt, amit itt kiírtál magadból, egy nyugodt beszélgetés keretében neki is elmondod, biztosan meg tudjátok oldani a dolgot kompromisszumokkal. Neked sem szabad kerek perec azt mondanod, hogy "márpedig én ezt, vagy azt teszem", és neki sem szabad kategorikusan eltiltania mindentől. Hidd el, az anyukák nagy meglepetéseket tudnak okozni, ha jó pillanatban kapod el őket, és észérvekkel támasztod alá a mondanivalódat :)

Hajrá ;)

Majdnem olyan idős vagyok, hogy ha az első randim sikerül, akkor akkora fiam van, mint te, az enyém viszont még csak kilenc hónapos.

Mégsem tudom elképzelni, hogy egy 18 éves fiú csak otthon üldögéljen. Nem mondom, hogy az éjszakázásnak, ivásnak, stb... a pártján állok, de a kulturált ember módjára történő szórakozás neked is kijár. Ha meg 18 éves vagy, akkor nem az aranystukkós színházba fogsz vágyni balettet nézni,ez is evidens.

Biztos védeni próbál anyukád, csak ez egy túlzás az ő részéről. Próbálj vele szépen, kedvesen dűlőre jutni. Valahogyan meg kell azt értenie, hogy messzebbre kell engedjen magától. Baj akkor is történhet, ha otthon ülsz. Sőt, úgy gondolom, még nagyobb baj történik, mert egyetlen közösségnek sem leszel része.

Meg kell értenie, hogy ez a te életkorod sajátossága: most a haverokkal szeretnél lenni, koncertre, diszkóba menni, bulizni. Amellett te még tanulsz, dolgozol jó gyereke vagy és szereted, becsülöd őt.

Nem tartom helyesnek az ilyen szoros gyeplőt, amit ő tart, de a jó szónak vagyok a híve: próbáld először kisebb dolgokra rávenni: pl. csak tízig mész el, tíz előtt hazaérsz, szólsz neki, hogy: szia anyu, jöttem! hogy lássa, nem őt akarod lerázni, csak szeretnél egy kicsit többet élni. Aztán ha ezt megszokta, jöhet a következő lépés, mondjuk az éjfél...

Szia!

Szerintem emiattnem kell lekiismeret furdalásodnak lenni. Nekem három bátyám is van. Kettő több is mint 18. Az anyukád csak aggódik miattad ez természetes, de ha megbeszéled vele, hogy nem csinálsz hülyeségeket csak egyszerűen szeretnél egy kicsit élni, hiszen már felnőtt vagy és tudod mit csinálsz, hiszen nem olyan típus vagy aki hülyeséget csinálna. Akkor sztem megérti. Mindenesetre hidd el lelkiismeretfirdalásodnak biztos nem kell lennie. Nekem a 16 éves bátyám is csinál olyanokat hogy csak reggel jön haza buliból. Persze szól anyának előtte, hogy nem csinál hülyeséget meg hogy a haverjánál lesz meg ilyesmi. Anya előszőr pont ugyanúgy aggódott miatta mint a te anyukád érted, de utána már teljesen megszokta, és amíg a bátyám jól tanul és nem drogozik meg ilyesmi addig nincs semmi baj.

Amit még a besegítésről írtam, ahhoz hozzá szeretném tenni, hogy nem csak azért lenne fontos, hogy könnyíts a szüleiden, hanem azért is, mert egyszer neked is önálló életed lesz, önálló háztartásod, amit önállóan (vagy lakótársakkal, esetleg a majdani pároddal) kell majd fenntartanod, és ha már ilyenkor rá vagy szokva a felelősségvállalásra legalább részben, akkor később könnyebben látod el a sajátodat, viszont ha későn kapsz észbe, nagyon nehéz lehet.

Szóval én kíváncsian várom, hogy mit mondasz erre, hogy te melyik kategóriába tartozol, abba, akik segítenek, és így könnyebben önállósodnak, vagy abba, aki kiszolgáltatja magát másokkal.