Jót csináltam vagy később megbánom? Nógrád megyében élek így itt nincs sok lehetőség a munkavállalásra vagy ha van is csak gyárakban.

Én egészen az Egyesült Királyságig mentem, nem csupán Pestig...

Férjemmel Borsodd megyében élünk, munkalehetőség, pláne egy fiatal nőnek szinte nulla.

Viszont én úgy voltam vele, ha már szenvednünk kell, akkor érje is meg, ezért pár tízezer forinttal többért nem mentem volna el semmiért.

Így viszont kint voltam fél évet, havonta hazajártam 1 hétre.

Iszonyatosan nehéz volt egymás nélkül, de legalább van némi tőkénk amiből házat ugyan nem veszünk, de nyugodtabban vállalunk gyermeket.

Nekünk egyáltalán nem hűlt ki a kapcsolatunk a távolság miatt, mondjuk mi tudtuk, hogy viszonylag hamar, belátható időn belül vége és újra együtt leszünk, hiszen évekig nem bírtam volna nélküle.

Előző vagyok.

Azt még hozzátenném, hogy én is akkor határoztam el magam, mikor már a napi megélhetésünk került veszélybe.

Mikor anyagilag oda jutottunk, hogy 1-2 hónapon belül külön kellett volna költöznünk otthagyva az albérletünk ki-ki a saját rokonaihoz vissza, mert ennivalóra is alig futotta.

Enélkül a krízis nélkül sosem vállalkoztam volna erre, de utólag visszagondolva örülök neki.