Mit kéne választanom? Elnyomjam a kreativitásom vagy sem?

Én viszont azt mondom, mindenképpen a szívedre hallgass. És menj művészeti képzésre, pont azért, mert a szíved fájna, ha nem azt tennéd.Hidd el, hogy ez az, amit később valóban megbánnál.

Ha bejutsz a művészeti képzésre, légy nagyon tudatos és szorgalmas a munkát illetően: már egyetemi/főiskolai éveid során szerezz munkatapasztalatot. Ha ebből akarsz élni, ébernek kell lenned, ha az orvosi képzésre mész, nygugodtan ellustulhatsz, hisz minen futószalagszerűen megy.Ha művész leszel és azt választod, amit a szíved diktál, bátornak és ébernek kell lenned, de azt hiszem, megéri.

én nem jártam/járok művészeti suliba, csak kiállításmegnyitókra. Ismerkedek, éber vagyok, szabadidőmben festek, rajzolok, járom a természetet...stb. Nincs diplomám,hogy festő lennék,mégis adtam el képeimet, szobrot és volt kiállításom is.

Tapasztalatból mondom, nem diploma kell a festéshez, hanem szorgalom, kitartás, tehetség és alázat.

De ebből-amíg be nem futsz-nem tudsz megélni.

A helyedben orvosira mennék,az a biztos.

Nem attól leszel boldog, hogy mappás gyerekeket látsz, hanem attól hogy alkothatsz

Figyi.

AZ orvosi nem olyan dolog, amit az emberek azért választanak, hogy legyen később félretett pénzük arra, amit valóban csinálni szeretnének. Hidd el, tudom, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy az orvosihoz elhivatottság kell, nem lehet egy puszta választás kérdése, erős vonzalmat illik érezni különböző területei iránt már a felvételi évében, és az sem biztos, hog ez elég egy érzékenyebb művész beállítottságú embernek ahhoz, hogy a száraz, sokszor unalmas gyakorlatokat élvezni tudja. Márpedig ez dominál az orvosi képzésben.

Az a baj, hogy már az sem merül fel benned, h elhagyd a szülővárosod, és ez nem elegendő egy olyan lépéshez, ami a szívre hallgatásról szól. Szerintem nem vagy kész arra, hogy ne a biztosnágosabb utat, vagyis az orvosit válaszd.

Tehát sztem nincs mit eldönteni, mert te már döntöttél az orvosi mellett.