Érezted már azt, hogy ugyan szereted azt akivel vagy, de
mással sokkal jobban összeillenétek?
Figyelt kérdés
Van egy férfi az életemben, akit nagyon-nagyon szeretek, pedig sok olyan tulajdonsága van, ami eléggé kihoz a sodromból (még a rózsaszín ködös időszak alatt is). Persze, úgy voltam/vagyok vele, hogy az emberek úgyis összecsiszolódnak. Kiismerjük egymást, mi az amit már nem tolerálunk a másiktól, alkalmazkodunk egymáshoz. Ha alapvetően szeretjük egymást ilyen természetbeni különbözőségek nem okozhatnak gondot, mert tekintettel vagyunk a másikra. Ugyanakkor.. most találkoztam valakivel. Tulajdonképpen csak beszélgettünk, mégis úgy elképzeltem, hogy milyen lenne egy olyan emberrel, akinél nem kell ennyit nyelni, mert alapból sokkal nagyobb harmóniában lennénk egymással, és e mellé szerethetnénk egymást.
Erről mit gondoltok? Mindenkinél lesznek ellenszenves tulajdonságok, (így az ember csak egy ideált hajszol a "hozzá tökéletesen illő" párral), vagy létezik olyan társ, aki tényleg szinte az ember másik fele?
Mesélek valamit. Nekem is volt egy ilyen pasasom még régen, aki imádott okoskodni és szörnyű lekezelő módon, akármit mondtam, ő mindig rákontrázott. Sokszor éreztem magam leiskolázva. Na de a rózsaszín köd miatt még ez is vonzott, el voltam ájulva, milyen okos, intelligens, naprakész barátom van, felnéztem rá, csodáltam az eszéért, az pedig, hogy közben lekezel, bocsánatos bűnnek tűnt. Úgy voltam vele, hogy hát istenem, ilyen a természete. Aztán mikor már elmúlt a nagy szerelem, rádöbbentem, hogy a kedves párom nem más mint egy idegesítő, tudálékos majom, ráadásul a műveltsége is hiányos. Akit egykor annyira állatira vonzónak tartottam, később egy kiábrándító, szánalmas, pöffeszkedő bunkóvá vált a szememben. Ennyit tesz a szerelem...
2011. szept. 19. 09:36
Hasznos számodra ez a válasz?
12/14 A kérdező kommentje:
09:36, köszi, ez tényleg elgondolkodtató! Barátom azért van, hogy egy ideig moderálja magát, meg bűnbánó, mikor mondom neki, hogy elég lekezelően fejezi/fejezte ki magát.. csak aztán előbb-utóbb újra megtörténik, mert nyilván annyira a személyiségének a része. Szóval látom rajta, hogy nem akarna megbántani, meg igyekszik "idomulni", ezért se tudnám olyan könnyen ott hagyni, hogy "áh, hagyjuk, nem illünk össze..". De az biztos, hogy könnyebb lenne, ha alapból érezné meddig mehet el.
2011. szept. 19. 14:03
13/14 anonim válasza:
Volt nekem is ilyen kapcsolatom és engem is egy másik feltünése mentett meg attól, hogy nehogy összekössem vele az életemet. Kellett, hogy felvilágosítson az a másik, hogy van jobb, kedvesebb, figyelmesebb, jobban hozzám illő férfi, mint az akkori. Persze nem volt megcsalás, csak szépen szakítottam vele 6 és fél év után és az esküvő előtt 4 hónappal. :) Én sem hittem, hogy van egy tökéletes másik felem, de megtaláltam és mostmár elhiszem! 2 és fél éve vagyunk együtt nagy egyetértésben, boldogságban. Még soha nem veszekedtünk és nem azért, mert visszafogjuk magunkat, hanem mert mindenben megegyezünk, nem vagyunk egy konfliktuskeresők. Igenis tovább kell lépni és nem szabad tűrni és nyelni! Sok sikert hozzá, én csak bátorítani tudlak!!!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: