Miért van az hogy 17 évesen már tönkremegy az életem?

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, főleg hogy többen ilyen részletesen is kifejtettétek.

Sokan írtátok, hogy nemsokára kilépek az önállóságba. Igen, de ettől függetlenül ugyanúgy aggodni fogok értük és szeretni fogom őket, főleg amíg nem lesz saját családom. Megértem anyát is, de félek nem bírná elviselni apa ha otthagynánk.Pedig apa mindennél jobban szeret minket, olyan dolgokat tett meg értünk amiket más családapa nem, vagy csak nagyon kevesen. Ha mi sem leszünk már neki ott, nem tudom mi lesz.

Új barátokat igazán nem tudom honnan kéne szereznem, az iskolatársaim többsége nagyon éretlen, ők még a bulizós korszakukat élik, amikor az a legnagyobb problémájuk hogy nem engedik őket bulizni.

A célom az életemben az lenne hogy had éljek egy szerető családdal teljesen átlagos életet...csak hát ugye jelenleg egy ember tudna engem boldoggá tenni, de ő se lehet az enyém. Ha valaha is szakítanának akkor pedig ugye már csak nem jöhetek össze a barátnőm exével, és nem is akarom hogy arra kelljen várni hogy vajon mikor törik össze egymás szívét..épp ezért próbálom elfelejteni, de egyenlőre nem nagyon tudom.

A pontos anyagi helyzetünkről nem nagyon beszélnék ha nem gond, de a lényeg az hogy olyan szintű amivel valószínűleg ezek után eggyütt kell majd élnünk. Nagyon remélem hogy ha az anyagi helyzetünk nem is, de apa lelki állapota javulni fog, és nekem az hogy békében éljünk, már bőven elég lenne.

Köszönöm szépen a válaszokat, nem is tudjátok milyen jól esett olvasni őket, ahogy próbáltatok erőt önteni belém. Igyekszek erős maradni, és túltenni magamat a dolgokon.