Miért van az hogy 17 évesen már tönkremegy az életem?

Szia!

17 évesen ne gondold, hogy tönkremegy az életed. Hiszen hamarosan a felnőttkorba lépsz, amikor már nem fogsz függeni a szüleidtől, kereshetsz munkát, új társaságokba kerülhetsz, stb.

Mindig próbálj arra gondolni, hogy mit szeretnél a mostani helyzet helyett, min szeretnél változtatni, ne pedig arra, hogy mi az, ami rossz. A pozitív gondolkodás és a hit biztosan segíteni fog.

Ami a barátságot, meg a szerelmet illeti, egyik sem állandó, a barátok és a fiúk jönnek-mennek, legalábbis fiatalkorban mindenképp. Keress magadnak új barátokat, ahol és amikor csak tudsz.

A szüleiddel meg próbálj beszélgetni a problémákról, légy türelmes. Így látatlanban ennél többet szerintem nem lehet mondani, sajnos.

Hidd el, ha most mindent rossznak érzel, előbb-utóbb valami jónak is kell történnie, ez általában így szokott lenni.

22/f

Ne add fel! A rossz dolgok után mindig jó dolgok jönnek! Anyukádék próbáljanak meg beszélni egymással, valami megoldást kitalálni, mert az nem okés, hogy a rosszban nem tartanak ki egymás mellett.

Csak hogy egy pozitív példát írjak:

Barátnőm és az öccse gyerekként átélték a poklok poklát. Otthon bunyó volt, apuka-anyuka alkeszok. Állami nevelőintézetbe kerültek, ahonnan a nagymama vette ki őket. Egy darabig éldegéltek szépen, míg egy napon kiderült, hogy az öccsének izomsorvadása van. Először csak furcsán ment a fiú, majd néhány hónap alatt tolószékbe került. Mostanra ott tartunk, hogy teljesen le van bénulva, 5 éve kórházban él egy lélegeztetőgéphez kötve.

Eközben barátnőm apja megjelent a nagymamánál, és szépen hozzájuk költözött. Persze továbbra is alkesz maradt, de a nagymama nem dobta őt ki, mert hát mégis csak a fia...

A nagymama meghalt. Barátnőm ekkor 18 éves volt. Apjára nem számíthatott, öccse kórházban, hát elkezdett dolgozni. Megjelentek a kereszt anyjáék, és követelték tőle a nagymama házának a felét. (ami ugye az ő örökségük)

Szegény lányt kidobták az utcára az apjával együtt(neki is volt része a házból, nem valami sok, de volt), nem volt nekik hova menniük. Pár barát összefogott, és végül sikerült megoldani, hogy kölcsönt vegyenek föl, és így tudjanak egy pici lakást venni maguknak.

Ez a lakás a mai napig meg van, és végül nem kell a barátnőmnek az utcán élnie. Nagyon keményen dolgozik. Idővel megtalálta őt a szerelem is :)

Nemrég kapott egy nagyon jó állásajánlatot, amit persze el is fogadott. Most egy menő cégnél dolgozik.

Az öccse szegény továbbra is beteg, de én már azt is isteni csodának tartom, hogy egy izomsorvadásos beteg megéli a 21 évet.

Tudom, téged nem vigasztal ez a sztori, csak azt akartam ezzel mondani, hogy erősnek kell lennetek, és bíznotok kell egy szebb jövőben. Olykor a legnagyobb szarból is van kiút! :)

Kitartás!

Egy valamit megsúgok: a szeretet semmit nem ér szorult helyzetben! Tudom...

Tenni azt tudod, hogy ezerrel tanulsz, valamit, ami érdekel, és önmegvalósításba kezdesz, a célok kitűzése sokat segít.

Ne "nevettesd" már ki magad!! (szándékosan idézőjelben!!)

17 éves vagy!!! B*szki, szembe jön az első probléma, és Te megijedsz???!! :-o

Én 30 vagyok. Tudod az életben még hány és hány nagyobb probléma fog jönni??? Bárcsak én is még 17 éves lennék - előtted a nagyvilág, az élet....

Fogsz Te még százszor nagyobb pofont is kapni, olyat, hogy akkor tényleg úgy érzed itt már nincs tovább...:-/

Mi történik?? Anya-apa tönkrement, elválik... - a szüleim hasonlóan voltak (apám hajléktalanként halt meg, köztemetésessel, úgy, h. kb. 3 évvel utána tudtam meg...:-/)

...egész életemben küzdöttem, tanultam..., párkapcsolatok is inkább küzdelem volt...:-/

....és hidd el, hogy mégse találsz sztm. sokkal több boldogabb embert ebben az országban....- sőt, elég sokan irigyelnek is...- a munkámért, a diplomáimért, a barátnőm miatt.

"Küzdj ember, és bízva bízzál..."

és személyesen neked: tűzz ki egy valódi célt (ne ilyet, h. egy hónap alatt 10kg-ot fogysz...:-/), pl. hogy orvos leszel..., és küzdj érte...

Egy nap meg eljön az idő, hogy büszkén kiállsz a saját rendelőd ajtajába, kint az áhítattal rád néző kis gyerekek, - és csak annyit mondasz: "kérem a következőt, gyere kicsim, nem kell félni a doktor nénitől" - anyuka, apuka pedig lopva rád néz, és irigyel azért amit csinálsz...

Szia!

Először is szeretném tudatni veled, hogy nagyszerű értékeid vannak. Sok emberből hiányzik ez! Tudom ez most nem visz előre, de tudnod kell róla. Csak néhányat kiemelve:

- szeretnél segíteni a szüleidnek

- mersz kérni tanácsot, segítséget

- megvan benned a vágy arra, hogy jobban menjenek a dolgok

A javaslataim:

1., Egy ismeretlen ember nem fog tudni maximálisan és korrekten teljes mértékben segíteni, mert csak rész adatokat ismer a szituációból. Gyűjts adatokat, azokat értékeld ki és azok alapján hozz döntést.

2., Egy problémát úgy lehet megoldani, hogy apróbb részekre bontod. Ezt mindaddig kell tenni, amíg az egyes részeket külön külön kezelni nem tudod.

3., Ahhoz, hogy energiát tudj létrehozni, stabil ponttal kell rendelkezz. Édesapádnak véleményem szerint csak akkor tudtok segíteni, ha ti -anyukáddal- stabil körülmények között tudtok élni.

a., szerintem nagyon jó a megérzése édesanyádnak. A jelenlegi helyzetben édesapátok titeket is a mélybe húz... ha jól értem...

ez nagyobb kár, mintha csak ő menne "lefelé"....

b., amelyik kutya ugat, az nem harap.... Egyáltalán nem biztos, hogy apukádra negatív hatással lenne, ha mamád külön menne. Sőt! Lehet, hogy ez tenné picit helyre és jobban összeszedné magát.

Ha korábban jól megvoltak, akkor biztosan szeretik nagyon egymást. Ezért ha mamád úgy dönt, hogy külön mentek, "hagyjátok apukád előtt nyitva az ajtót". Legyen meg a lehetősége a "visszatérésre", persze, ha betartja a játékszabályokat.

c., sokan vannak, akiknek tönkre mentek a pénzügyeik. Ennek az az oka, hogy a pénzről sehol senki nem tanít semmit. Csak gondold végig. Te mit tanultál a pénzről eddig a suliban? Vajon a szüleid ennél többet tanultak?? Szerintem nem. Ezért fontos, hogy képződnöd kell neked is és nekik is a témában. Ez annyira elengedhetetlen, mint a levegő. Sajnos nem kedv, vagy érdeklődés kérdése a dolog.

d., Ne a jegyeidért tanulj! Tanulj önmagadért! Minden témában keresd azt, hogy hogyan, hol fogod tudni hasznosítani a tudást. A tudás az amit sosem lehet tőled elvenni. Egy ember pénzét, vagyonát elvehetik, de a tudás mindig megmarad. Próbálj olyanoktól tanulni, akik ténylegesen eredményt értek el az általuk tanított témában.

e., Sajnálom, ha a srác, akibe szerelmes vagy, a barátnőd oldalán van jelenleg.... Igen, ez nagyon rossz.

Értékeld ki a dolgot és nézd meg, mit kellett volna másképp tenned. Ez fontos amiatt, hogy legközelebb ne járj így.

Vagy megvárod, hogy mi lesz a kapcsolatuk sorsa, vagy valahogy továbblépsz. Én az utóbbit javaslom. Hidd el, nem csak egy fiú létezik. (bár hasonló helyzetben én is csak a "nagy ő"-t láttam senki mást...)

És mindenképp keress újabb ismerősöket. Bármilyen témában.

f., Ha teheted menj el a lakhelyez közelébe sétálni valamilyen szép parkba. Nézd meg a növényeket, állatokat. Látni fogod, hogy sok-sok szép dolog létezik a világban. Így erőt tudsz gyűjteni, meríteni, ami segíteni fog hogy gyorsabban "rendet tégy" a környezetedben.

Ne add fel! Sikerülni fog!

Dehogy megy tönkre az eleted, meg csak most kezdödik! :)

Ez az elsö olyan helyzet talan az eletedben, ami nagyon probara tesz. Annyiban nehezebb a helyzeted, hogy sokaknak ez nem hirtelen jön, + meg a felnötte valas is hozza, hanem fokozatosan. Sokan mar kisgyerekkorukban is beleedzödnek ilyen szitukba, sajnos... Annyiban jobb a helyzeted, hogy a felnöttkor küszöben allsz, egyre inkabb a kezedbe veszed/veheted az eletedet! Es pont ebben a nehezseg is: ez önmagaban is (ha a külsö dolgok rendben lennenek) egy ellentmondasos helyzet. A belsö ellentmondasok, ez kiseri a szemelyiseg kialakulasat.

Ez igy elsöre talan meg elvontnak hangzik...

A kerdes, hogy mi a legjobb, amit tehetünk? Hol tehetünk valamit? Nekem ugy tünik, hogy a szüleid helyzetebe nincs igazan döntesi lehetöseged, az az ö eletük. Ezt nagyon nehez elfogadni, de nekik kell(ene) megoldani, szerintem apro dolgokat tehetsz: a hetköznapokban velük normalisan viselkedni, beszelgetni velük...stb. De javaslom, mindig tedd fel ezt a kerdest, nagyon sokat segithet a hetköznapokban a valasz, amit majd magadban gondolsz!

Masok eleteben nincs döntesi lehetösegünk, ami ott törtenik, az többe vagy kevesbe hat rank, de a sajatunkeban annal inkabb!

"amíg a helyzet nem véltozik, a jegyeimnek is lőttek.." A felnötte valas arrol szol, hogy magunk megoldjuk felnött modjara, es nem kivülröl varjuk a megvaltast, ha erre törekszel (mert mi mast tehetünk?), majd egyre jobban sikerül ez. A jegyeket Te valtoztat(hat)od meg, persze eleg törekedni ra, es amennyire megy, oke, szerintem. A baratnöi vigasz igazabol csak kis segitseg, magad oldod meg belül a problemat, de ez majd alakulgat.

Az eleted egyeni, es Te egy egyeniseg vagy. Egy baratnö ritkan, szerintem inkabb olyan szemely tud jo tanacsot adni, aki a lelek dolgaiba jobban beleasta magat (gyakran hivatasszerüen), de az is lehetseges, hogy talalsz olyan baratnöt meg, akivel barati viszonyod lesz.

(Nekem sosem volt olyan baratnöm, akinek mindent elmondhattam volna, igy most sem hianyzik. Akinek sokaig elmondtam, egy evtizedes joban-rosszban "baratsag" utan kiderült, valoszinüleg erdek volt a reszeröl, es egyebkent velem is pont ez a fius dolog törtent, 2 volt baratommal is összejött. Ezzel csak azt akarom irni, sajnos ebben a "baratsagban", kiöntöm a szivemet dologban ez is benne van, nagyon ritka, hogy valakinek igazi baratja van.)

Ha törekszel megoldani magad a dolgaidat, rajössz, hogy mennyire vagy kepes, ilyen ertekes ember vagy, megerösödsz. Ha kezedbe veszed az eletedet, egyszer majd büszke leszel ra, es ugy gondolsz erre az idöszakra, hogy probara tett, es egyben lehetöseget is adott, hogy megerösödj, hogy rajöjj, ki is vagy valojaban, milyen fantasztikus ember, milyen "csodakra" vagy kepes!

A Neked minden szempontbol legjobbakat kivanom Neked!

Van esetleg munkád? mit dolgoznak a szüleid és milyen beosztásban? Mi okozta az anyagi gondokat? Tudom ezek elég mélybevájó kérdések, de hátha tudunk segíteni... A szerelem miatt ne aggódj, az igazi szerelem az, amikor a másik fél is szerelmes, a többi meg csak egy idea... el fog jönni a te időd is, csak ne légy türelmetlen, ezen mindenesetre ne gyötörd magad. A barátaid meg akkor is melletted lesznek, ha messzire költöznek. A vigasztalás nem csak fizikai értelemben megoldható, és szerintem meg fogjátok tudni oldani, hogy 1-2x találkozzatok egy évben (az én barátaim 220km-re laknak) tudom erőltetettek, de próbáld meg azt nézni, mi az ami még megoldható, hogy el tudj indulni valamerre, mert azzal kizárólag magadnak súlyosbítod a helyzeted, hogy a jegyeid romlanak....

Esetleg beszélj az osztályfőnököddel, hátha ha mást nem lelki támogatást tud biztosítani, + némi megértést, láttam már olyan tanárt, aki figyelembe vette a számonkérésnél a körülményeket.

Egyébként az sokat segítene, ha mondogatod magadban: erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok! És ezt hajtogasd, amikor tanulsz, ezt, amikor apud ismét összeroppan, ezt, amikor nagyon távolinak tűnnek a barátaid. Az ember tényleg erős lélek, csak tudatosítania kell magában. Sajnos/nem sajnos: sok mindent kibír...

Végezetül, van egy "vicc" ami nagyon sokat segített a gondolkodásmódom kialakításán. Kicsit morbidnak tűnhet, de nagyon igaz:

Adott egy probléma. 2 lehetőség van:

- 1. tudsz rajta segíteni -> akkor minek aggóddni?

- 2. nem tudsz rajta segíteni -> akkor minek aggódni?

Szóval... ennyi. Apudnak is lehet valamikor, amikor kicsit tisztábban gondolkozik, el kéne mondani. Igen, az anyagi problémák súlyos gondok, és sajnos nem egykönnyen oldódnak meg... De: a változás nem mindig rossz... Lehet kisebb lakásba kell költözni, vagy még inkább vissza a nagyszülőkhöz, vagy albérletbe... Biztos, hogy ez ennyire rossz? Biztos, hogy a lelkének felemésztésével kell, hogy járjon?

Sok sikert kívánok, ha úgy érzed, szükséged van némi optimizmusra, vagy adhatok némi tanácsot, írj nyugodtan rám priviben is.