Mire véljem ezt a viselkedést? Jogosan szomorodtam el vagy túlreagálom?

Nemrégen kezdtünk el távkapcsolatban élni a párommal,a tanulmányai miatt. Nagyon nehezen viselem,hogy nem láthatom nap-mint nap,de megpróbálok valahogy felülkerekedni ezen a nehézségen. Hihetetlenül érzékeny vagyok,többször is előfordult régebben,hogy potyogtak a könnyeim,amikor már egy-két napra nem találkoztunk. Megpróbálom támogatni mindenben,amiben csak tudom,így itthonról is.

Hazajött a párom egy hét után,de ma is csak 2 órára tudtunk találkozni,mert még én is a szüleimmel élek,és ha itthon van,akkor ő is. Nagyon vártam haza,kicsíptem magam,szépen sminkeltem,hogy elbűvöljem mire hazaér,alig vártam már,hogy láthassam. Mondanom sem kell,semmit nem vett észre az egészből,egy puszit adott és kész ennyi volt az egész hátralévő este. Nagyon elszomorodtam,nem csak ennyire számítottam egy hét távollét után. Azt gondoltam,hogy majd összebújunk kicsit,beszélgetünk és hasonlók. Mondtam neki,hogy mennyire hiányzott,ő abszolút nem mutatta ki,hogy esetleg neki én hiányoztam-e. Semmilyen formában sem. Aztán egy idő után észrevette rajtam,hogy valami nem stimmel,nagyon elvette a kedvem mindentől.

Egyébként teljesen komoly a kapcsolatunk,lassan 3 éve leszünk együtt,és szóba került már az eljegyzés gondolata is. Biztos vagyok benne,hogy nem egy 3. személy van a dologban,ez 100%.

Sajnos nem tudom mire vélni ezt a viselkedést. Szerintetek én reagálom túl? Vagy jogosan szomorodtam el?