Mit tegyek, hogy passzív legyek a családommal és picit a barátokkal szemben is?
Ezt úgy értem, hogy arra a következtetésre jutottam, hogy ahhoz, hogy ne veszekedjek a családommal, jobb lesz, ha minél kevesebbet beszélek velük. Nem akarom elhidegíteni a kapcsolatunkat, csak úgy szeretnék élni mellettük, hogy csak akkor szóljak, ha kérdeznek. Ez azért lenne fontos, mert akármit mondok, ők rögtön azt feltételezik, hogy ezzel meg akarom őket bántani, holott csak a tényre hívom fel a figyelmet. Próbáltam már elhatározni magam, hogy nem beszélek velük, de mindig sikerült előbb vagy utóbb eljutni egy kisebb veszekedésig.
A barátokkal szemben pedig azért akarok passzívabb lenni, mert úgy érzem, hogy kicsit sokat beszélek. Nem az, hogy unnának, de néha elkezdek egy vicces történetet, és a végére már én sem tudom, hogy hogy volt, és nem lesz semmi vicc belőle. Engem ez pedig zavar. Nem akarok ilyen semmitmondó, állandóan dumáló egyén lenni.
Barátomat szerintem már idegesíti az, hogy túlrészletezve elmesélem a napjaimat. Szeretném, ha nem lennék ilyen bőbeszédű? Naplót kéne írnom, ha nem tudom senkinek elmondani, ami bánt, vagy történt velem? De nem ciki már ez huszonéves korban?
válasza:Dehogy ciki! Arról miért is kéne beszámolnod bárkinek is, h naplót írsz? Én sem teszem. Pedig idestova 10 éve írok le mindent, amit fontosnak tartok.
A családoddal úgy tudsz passzívabb lenni, h többször maradsz magadra, ha nincs közös családi program, bevonulsz a szobádba egy könyvvel, vagy elmész sétálni... ilyesmi. Aztán meg kerülöd a kényes témákat.
A barátok meg attól barátok, h meghallgatnak, és hibáiddal együtt fogadnak el. Még akkor is, ha kicsit bőbeszédű vagy. Akkor nem voltál az, mikor megismertétek egymást? :) A vicces történeteket meg tömörítsd össze, de sztem egy idő után már az is viccessé válik, h "na már megint elkezd egy történetet, de most se fejezi be :P" - ha érted, mire gondolok.
Naplót meg nyugodtan írj!
Ja, és még vmi: az én párom nagyon megijedne, és biztos a szívére venné, ha én egyszer nem mesélném el neki részletesen a napomat... Mostanában fordult elő többször velem olyan, h egyáltalán nem volt kedvem még gondolatban sem újra átélni a napomat, vagy nem volt belőle mi elmesélni való, ezért nem is meséltem, és a párom rögtön szóvá tette, h már nem is érdekel engem ő, meg h már nem is tartom fontosnak, h beszélgessünk, nem mesélek semmit... nekem meg nyugtatgatnom kellett, h ez nem így van :D
Szóval sztem a párod is már megszokta, tán el is várja tőled! :) (23/L)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!