Szóvá tesztek ilyen dolgokat?

Ezt neked tudni kell, hogy szóvá kell-e tenni :D

Komolyra fordítva a szót: nekem is poénkodnak a szakmámon is, a lakhelyemen is, de én fel szoktam venni a kesztyűt és elkezdek én is poénkodni magamon. Szerintem ez a legjobb megoldás. Ha szóvá tenném, hogy zavar, az csak ollaj lenne a tűzre.

Van egy ismerősöm, ő videótechnikus azt hiszem, a felesége pedig grafikus. Amikor viccesen megjegyeztem, hogy "Ti aztán jól egymásra találtatok!", akkor nevetve annyit mondott, hogy "Nem a Panton-skála szerint gyepáljuk egymást!" Nevettünk, és ennyiben maradtunk.

Egyébként ha valakinek érdekes szakmája van, akkor arról szoktam kérdezgetni. Vagy ha olyan szakmája van, mint pl. orvos, vagy újságíró, akkor szoktam kérdezni, hogy a párjuk ezt hogy bírja. De nem magát a szakmájukat, hanem a szakmával járó dolgokat (pl. ügyelet, utazás, stb.)

Ha nagyon zavarna, akkor szólnék nekik. Egyébként megpróbálnám a saját fegyverükkel leállítani őket.

Igen, ezt tudnod kell kezelni, s valoban keszulj fel erre, mert ezzel egyutt kell elned!

Te emberekkel fogsz foglalkozni, masoknak segitesz, mint szakember megoldani azt a hetkoznapi problemajat, amit egyedul nem tud feldolgozni stb.

Tudod meg elkepzelni sem tudjak azt, hogy hiaba ez a foglalkozasod, de van egy maganeleted, amiben nem mint szakerto vagy jelen, hanem mint feleseg, haziasszony.

ez azért van, mert itthon nincs kultúrája annak, hogy pszichológia és ha bárki ilyen típusú segítséget vesz igénybe akkor bolondnak titulálják ráadásul annak kapcsán sem tudnak elvonatkoztatni, hogy valakinek van egy szakmája vagy lesz és egy magánélete

sztm ez intelligencia kérdése nem kicsit

ha két felnőtt értelmes ember együtt él és vitatkozik, nem kell feltétlenül pszichológusnak lenni ahhoz, hogy értelmesen oldják meg a problémát és ne úgy essenek egymásnak, mint az állatok

itt elsősorban arra céloztam, hogy ez nem azon múlik, hogy valaki pszichológus-e vagy nem hanem azon hogy mennyire tudja analizálni a saját életét

nagyon kevés ember képes magát kívülről szemlélni és érdemi konklúziót levonni

még azért sem értek ezzel egyet, mert mivel egy pszichológus is csak ember a magánéletében lehet, hogy ugyanazokat a szarvas hibákat követi el mint más és neki is pszichológusra van szüksége, így egy pszichológussal is csak olyan együtt élni, mint mással, ha ezt valaki nem tudja felfogni akkor idióta

azt is szeretem, hogy mindenki azt mondja én nem mennék pszichomókushoz, de amikor megszületik a gyerek a szülők 75%-a megveszi Ranschburg Jenő legalább két könyvét

és ha már nála tartunk, több nyilatkozatában is kifejtette, hogy nekik is voltak gondjaik akár a gyerkőcökkel akár a feleségével és ahhoz a problémához nem lehet pszichológusként hozzáállni, mert annak te is részese vagy

a pszichológiának pedig éppen az a dolga, hogy rávilágítson egy kívülálló segítségével a problémákra

ha ezt a barátaitok nem tudják felfogni akkor vissza az oviba