Meddig lehet így bírni?
Nagyon elhidegültünk egymástól a férjemmel, hónapok óta nem alszunk egy ágyban, sok a súrlódás, most meg már napok óta inkább kerüljük egymást, nehogy beszélnünk kelljen.
Van két ovisunk. Nemigen tudnánk anyagilag megoldani, hogy szétmenjünk (ki menjen az utcára). Semmit nem tudok megbeszélni vele, mert azonnal vádolja a világot, mindig mindenki más a hibás, de a problémáinkra nincs válasza, megoldása. ((pl. befizeti-e végre a csekkeket)).
Úgy érzem egyáltalán nem partner már nekem, amit megtesz értem vagy a családjáért, azt akár egy társbérlő is megtenné.
Egyre boldogtalanabb vagyok. Nem azért, mert a régi szerelmet sírom vissza (már rég nem sírok...), hanem mert már nyomaszt, ha ott van, ahol én...
Meddig lehet ezt még így húzni?
Én már teljesen kiábrándultam :-((( A gyönyörű szép szerelemből lassan undor lesz. Kezdek rájönni, hogy az elmúlt években, amíg (közös döntés alapján) otthon voltam a gyerekekkel, hogyan próbált mind jobban uralkodni rajtam. Ne menjek vissza dolgozni, inkább kérjek pénzt tőle, ha zavar, hogy be kell fizetni a csekket, vagy kell a gyereknek egy cipő. Azon volt, hogy mindinkább ki legyek neki szolgáltatva pénzügyileg. Most végre észhez kaptam, van állásom, azóta én vagyok a "rosszanya", aki a munka miatt biztos majd elhanyagolja a gyerekeit. Előtte én voltam a "rossz háziasszony, rossz feleség" , soha semmi nem volt jó, amit én csináltam. Az elmúlt 4 évben össze tudnám egy kezemen számolnbi hány dicséretet, bókot kaptam tőle. Rendszeresen érzelmileg is zsarol, és a szüleimet is szidja (ok nélkül). Hányingerem lett tőle. Sajnos a szerelem túl lassan illant el, és most ilyen sok együttlét után, 2 gyerekkel, ekkora anyagi összefonódás után nagyon nehéz bármi értelmeset lépni.
És úgy érzem ez már nem beszélgetés, közös hétvége kérdése. Nem is menne bele, ő nem hajlandó beszélni, úgyis mindenki más a hibás, ő nem. De csinálni nem csinál semmit, 'vígan' eléldegél ebben a posványban, amiben vagyunk. 3 napja nem beszéltünk.
válasza: válasza:..ahogy az előbb leírtad a vislekedését, nem biztos, hogy azok közé tartozik, akik erre képesek :(
Egy próbát azért megér, mondjuk ha elkezd megint vadul hibáztatni másokat, te azzal kerülöd mega dolgot, hogy dehát nincsen semmi baj, nincs kinek miért hibásnak lenni, egyszerűen így alakult, úgyhogy csak átminősültök lakótársakká, aztán ennyi, nem kell keseregni, bűnbakot keresni stb. (Persze tudom, hogy ez ferdítés, de a cél szentesíti az eszközt.)
válasza: válasza:Hát azért megnézném én a gyerekek számára ezt a jó kis mintát, hogy ma apu hozza a barátnőjét, holnap anyu a pasiját!?
Először is keress egy ügyvédet, hogy mik a lehetőségeid, akkor tudsz tervezni, és én sokáig nem húznék egy ennyire rossz kapcsolatot. Az már mindegy is ki a hibás.
Amúgy minden házasságban vannak mélypontok, de nem tudom, nálatok csak ez van -e, vagy tényleg lépni kell.
válasza:Nyilván úgy értettem, hogy ha mondjuk anyuci hozza az új pasiját, nemcsak a "férj" (lakótárs) nincs ott, hanem a gyerekek sem, mondjuk meglátogatják a nagyszülőket.
Az, hogy milyen hatással lenne rájuk az effajta életmódváltás – szerintem nem sokkal rosszabb, mint a mostani feszültség otthon. És ahogy növekednek, egyre több mindet lehet elmagyarázni nekik az ő nyelvükön.
válasza: válasza:Nálunk sajnos ugyanez a helyzet, mint a kérdezőnél. A különbség annyi, hogy a lakás az enyém!
2 gyerek van.
De nem tudom elküldeni, mert sajnálom, hogy albiba kéne menni, meg gyerektartás...
Hülye vagyok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!