Van itt olyan, aki egyedül (társ nélkül) is jól tudja érezni magát? Ha igen, mi a titka?

Ha van munkám és úgy érzem megy előbbre az élet, akkor igen.

Sokkal jobb egyedül mint társsal. Mivel egyedül nincsen olyan hogy ezt nem szabad, azt nem szabad, nem kell a másikra figyelni meg mással foglalkozni. Több idő marad szórakozni, meg úgy magamra. Nincs annyi gondja az embernek ha egyedül van. Én így látom.

Munka, barátok, szülők, buli. A lényeg, hogy kitöltse az ember napját.

Én néha jól elvagyok egyedül, csak kösse le valami a napomat meg ne stresszeljenek a szülők hogy "miért nincs még senkid". De hát az ember társas lény és egy idő után csak vissza vissza jön ez az érzés is, nem beszélve a biológiáról..:P Egyébként ha van iskola, munka, megfelelő társaság, barátok, valaki itthon és kevés gondolkodásra fordítható szabadidőm, vagy csak szimplán olyan időszakomat élem akkor jól elvagyok egyedül is. 22L

Hány éves vagy? Most készülsz szakítani vagy már túl vagy rajta? Nem?

Ez nem olyan dolog szerintem, amit magadra tudsz erőltetni. Vagy jól érzed magad egyedül vagy nem. Én spec. igen, de a környezetem ezt nem nézi jó szemmel. A családom (konkrétan apukám) leszbikusnak tart (pedig nem vagyok az!), a barátaim, ismerőseim pedig folyton lekezelően és lesajnálóan teszik a megjegyzéseket, hogy "ne aggódj, biztosan rád fog majd találni az igazi". Mintha azért nem lenne párkapcsolatom, mert nem lehet, pedig azért nincs, mert én nem akarom (most) és hiába mondom nekik, hogy volt/van "jelentkező", de engem nem érdekel, mindíg azt felelik, hogy "az nem lehet, hogy ilyen jól elvagy egyedül, az ember társas lény". Analizálnak, meghazudtolnak és úgy kezelnek, mint egy beteg, selejtes embert, pedig tényleg azért nincs párkapcsolatom, mert nincs rá szükségem és sokkal boldogabb vagyok egyedül. Nem értem, miért olyan nehéz ezt megérteni, elfogadni. Hogy nem mindenki egyforma és a boldogság nem mindenkinek jelenti ugyanazt (szerelem, párkapcsolat...stb). :O