Az egyik kérdés elgondolkodtatott. Mit tennétek?
Bevallom, hogy egy itteni kérdés ihlette a kérdésem. 2 gyermekem van. Az első nem a férjemtől, hanem az előző kapcsolatomból született, és egy közös a férjemmel. Kicsi volt még a gyermek, mikor összejöttünk a férjemmel, mindössze 3 hónapos. Tehát, a vér szerinti apjára nem is emlékszik. És találkozni, is mindössze egyszer találkoztak, amikor óvodás volt a lányom. Mikor már biztos volt, hogy komoly a dolog kettőnk között, és összeköltöztünk a férjemmel, szóba került, hogy mi legyen, elmondjuk a kislánynak, vagy sem, hogy nem az apja nemzette, vagy sem? Én ha úgy alakul, elmondanám neki, és ha kérné el is vinném a nemzőjéhez, ha kiváncsi lenne rá. Nem bunkó ember, és a gyerekkel sem lenne tuskó. És amikor leváltak útjaink, akkor abban maradtunk, hogy ha a gyermek látni akarja, elviszem hozzá, de ő nem keresi. Ezt meg is igérte, tartja is hozzá magát. Később, mikor úgy 2 hónapos lehetett a pici, összefutottunk, és akkor abban is megállapodtunk, hogy mailben úgymond tartjuk a kapcsolatot, és mesélek neki a gyerekről. Szóval mindent tud a lányról, csak a lány nem tud róla. Ezekről a levelekről a férjem nem tud szerintem, mert én nem emlitettem neki. Bár nem is dugdosom. Ha akarja, bármikor el tudná olvasni, és akkor látná is, hogy csupán a leányról esik szó, hogy hogy van, miket csinál, mi újság vele a suliban, hogy meg a tanulás, ilyenek. Rólam, a férjemről, a második gyermekemről semmi. Szóval a férjem azt mondja, hogy ne mondjuk el a gyereknek, én amellett voltam, hogy azért erről tudnia kellene. Igy abban maradtunk, hogy ha valami módon rákérdez, akkor kertelés nélkül elmondunk neki mindent. Soha nem is hazudtunk neki, igy akkor sem fogjuk tenni. Hogy egyszer talán rájön, az sanszos, mert a családból mindenki tudja, hogy az előző kapcsoltamból született, egy csecsemőt nehéz is lett volna eldugni. :)) elég az is, ha valaki elszólja magát, bár senkit nem kértünk titoktartásra.
Amúgy a leány nagyon szereti az apját (férjemet), és a férjem is őt.Sokszor jobban elvan apával, mint velem. Együtt tanulnak, és ők bevállalósabbak az ennivalók terén is. A fiam, és én, inkább a régi jól bevált izeket szeretjük, a lányom, és az apja, meg kipróbálnak szinte minden újdonságot, szóval nagy ínyencek. :))
Szóval, ti mit tennétek, elmondanátok neki? Vagy maradna minden a régiben, és nem szólnátok semmit.
Rendben.
És ti hogyan csinálnátok? Mert a férjem nagyon nem lenne benne egy ilyen beszélgetésben, nélküle nem érzem etikusnak.
válasza:
válasza:Nem vagyok szakember, de amit az előttem szóló pszichológus mondott az nekem nagyon megnyugtató lenne a helyetekben. A férjed az apukája (még ha nem is a vér szerinti), és megértem az aggodalmait, joga van, hiszen ő az aki apukájaként bánik a lánnyal.
Az hogy filmet néztetek egy hasonló helyzetről (remélem pozitívan végződött a film) szintén nagyon hasznos szerintem! Nem akarok semmit sem rád erőltetni, hiszen ez mégiscsak a ti életetek, de a pszichológus tanácsát szerintem jó lenne megfogadnotok. Vagy ahogy a férjem csinálta teljesen más témában) elment és beszélt az iskola pszichológusával ahová a lánya járt, és egy másik pszichológus véleményét is kikérte, hogy hogyan oldjon meg egy dolgot, hogy a lány minél kevésbé sérüljön lelkileg.
válasza: válasza:MIndenképpen mondjátok el minél elöbb.
Egyrészt bármikor meghallhat valamit - a rokonok ugyan nem mondanak ilyet elötte, de rengeteg eset van, amikor nem tudják, hogy a gyerek a közelben van, és valahogy szóba kerül, másrészt elöfogdulhat olyan baleset vagy betegség, amikor CSAK az igazi apa tud segiteni, és akkor borzasztó sokk lesz a gyereknek.
Az meg, hogy messze lakik az apja (meg az esetleges másik gyerekek) - nem hiszed, milyen véletlenek vannak az életben. Nálunk pl: elköltöztünk több száz km-re onnan, ahol születtünk. A lányom szivesen beszélgetett a szomszédokkal, és pár hét után kiderült, hogy a közvetlen szomszéd felesége apósom unokahúga, akik kb 50 éve egész máshová költöztek és azóta nem tudtak semmit róluk. Szerinted mennyire valószinü, hogy 50 év és többszöri költözés után egymás mellé költözünk?
Ilyen a lányoddal is elöfordulhat, és nagy baj is lehet belöle.
Szerintem minél hamarébb tisztázzátok a helyzetet: valahogy úgy, hogy amikor megszületett, volt egy másik apukája, de el kellett mennie nagyon messzire és a mostani meg annyira megszerette öt, amikor meglátta, hogy azóta ö az apukája. Sajnos igy is nehéz lesz eleinte a gyereknek, de most még jobb eséllyel elfogadja, mint késöbb.
A férjednek meg mondd meg, hogy egy jó kapcsolat alapja az ÖSZINTESÉG, és ha nem vállalja az igazságot, akkor amikor kiderül, akkor MINDEN tönkremegy, a gyerekkel való kapcsolata is. Ugyanis ha kamaszként rájön, hogy hazudtatok neki, attól kezdve nem lesz hozzátok bizalma.
válasza:Szerintem könnyebb elmondani addig, amíg kicsi. Nem feszegeti annyira a témát, hamarabb beletörődik, és úgy nő fel, hogy már tudja. Kamaszkorban (igen, a 13 is kamasz-mint ahogy egyik válaszadó tanácsolta) úgy érezheti, hogy hazudtatok neki, titkok vették körül, nem bízik majd bennetek, mert mi van ha még vannak elhallgatott dolgok? Szerintem minél hamarabb mondjátok el neki, csak nem ilyen nagy csinnadrattával, nem kell feneket keríteni neki, mert azzal felnagyítod a problémát. Kezdheted azzal, hogy milyen szép kisbaba volt, amikor az apukával összeházasodtatok. Aztán, hogy ő nevelt fel, és milyen jó apa. Meg aztán hogy a vér szerinti apa stb bla-bla-bla.
Így ha most nem is érti meg de ÉRLELŐDNI fog benne a dolog, majd egyszer rájön hogy mi a helyzet, és nem fogja úgy érezni hogy egy életen át hazudtatok.
válasza: válasza:A kamaszkori "nem vagy az apám!" mondattól én nem félnék. Ha egy kamasz szavakkal akar bántani, talál ezer más módot rá. Ez egy retorika fordulat, egy felnőttnek tudnia kell kivédeni. Ha mondaná is ezt, arra bőven elég azt mondani, hogy "de, az vagyok, mert én neveltelek fel és én a lányomnak tekintelek" - majd továbbsiklani a mondat felett.
Ilyen esetben úgyis csak idegesíteni próbál a kamasz, ha a szülő felvesz bármilyen beszólást, akkor a kamasz elérte, amit akart.
Egyáltalán nem valószínű, hogy problémás kamasz lenne majd a lányotokból, de ha mégis, akkor egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni az ilyen jellegű megjegyzést, mert ezzel csak a tényleges témáról akarná elterelni a figyelmet - személyeskedéssel.
Ennyi erővel te is megkaphatnád egy kamaszlánytól, hogy "de te meg kövér vagy, ne papolj a felelősségről". Akkor te állnál neki magyarázkodni, hogy az nem kövérség, ha plusz 3 kg rajtad van? Nem, mert ez is tématerelés és hülye lenne egy felnőtt belemenni egy személyeskedő vitába a lényeg helyett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!