Az egyik kérdés elgondolkodtatott. Mit tennétek?

Bevallom, hogy egy itteni kérdés ihlette a kérdésem. 2 gyermekem van. Az első nem a férjemtől, hanem az előző kapcsolatomból született, és egy közös a férjemmel. Kicsi volt még a gyermek, mikor összejöttünk a férjemmel, mindössze 3 hónapos. Tehát, a vér szerinti apjára nem is emlékszik. És találkozni, is mindössze egyszer találkoztak, amikor óvodás volt a lányom. Mikor már biztos volt, hogy komoly a dolog kettőnk között, és összeköltöztünk a férjemmel, szóba került, hogy mi legyen, elmondjuk a kislánynak, vagy sem, hogy nem az apja nemzette, vagy sem? Én ha úgy alakul, elmondanám neki, és ha kérné el is vinném a nemzőjéhez, ha kiváncsi lenne rá. Nem bunkó ember, és a gyerekkel sem lenne tuskó. És amikor leváltak útjaink, akkor abban maradtunk, hogy ha a gyermek látni akarja, elviszem hozzá, de ő nem keresi. Ezt meg is igérte, tartja is hozzá magát. Később, mikor úgy 2 hónapos lehetett a pici, összefutottunk, és akkor abban is megállapodtunk, hogy mailben úgymond tartjuk a kapcsolatot, és mesélek neki a gyerekről. Szóval mindent tud a lányról, csak a lány nem tud róla. Ezekről a levelekről a férjem nem tud szerintem, mert én nem emlitettem neki. Bár nem is dugdosom. Ha akarja, bármikor el tudná olvasni, és akkor látná is, hogy csupán a leányról esik szó, hogy hogy van, miket csinál, mi újság vele a suliban, hogy meg a tanulás, ilyenek. Rólam, a férjemről, a második gyermekemről semmi. Szóval a férjem azt mondja, hogy ne mondjuk el a gyereknek, én amellett voltam, hogy azért erről tudnia kellene. Igy abban maradtunk, hogy ha valami módon rákérdez, akkor kertelés nélkül elmondunk neki mindent. Soha nem is hazudtunk neki, igy akkor sem fogjuk tenni. Hogy egyszer talán rájön, az sanszos, mert a családból mindenki tudja, hogy az előző kapcsoltamból született, egy csecsemőt nehéz is lett volna eldugni. :)) elég az is, ha valaki elszólja magát, bár senkit nem kértünk titoktartásra.

Amúgy a leány nagyon szereti az apját (férjemet), és a férjem is őt.Sokszor jobban elvan apával, mint velem. Együtt tanulnak, és ők bevállalósabbak az ennivalók terén is. A fiam, és én, inkább a régi jól bevált izeket szeretjük, a lányom, és az apja, meg kipróbálnak szinte minden újdonságot, szóval nagy ínyencek. :))

Szóval, ti mit tennétek, elmondanátok neki? Vagy maradna minden a régiben, és nem szólnátok semmit.