Mit lehet tenni egy demens családtaggal, aki nem akar elmenni otthonba?

Ha nem akar menni, nem lehet rákényszeríteni, hogy elmenjen (otthonba, vagy bárhová), hacsak nem nyilvánítják cselekvőképtelennek. Ezt a bíróság teheti meg, szakértőkkel.

De az első lépés szerintem is a háziorvos, neki vázoljátok fel a helyzetet, ő majd megmondja, merre meddig.

Nem olyan egyszerű az otthon milliós összeg ha nincs akkor az idősek az ingatlanjukat iratják az otthon javára

hisz nem ritka hogy 15-20 évet is ott töltenek.

Ha a nagypapa lakásában éltek azért cserébe kifizetitek az otthont szépen kiköltöztök az utcára

és akkor megszabultok töle.

Én is csak azt tudom ajánlani, hogy beszélj a háziorvossal. Már sok kórházban van ápolási osztály, ahova néhány hétig ingyenesen ( TB-re ) fel tudják venni és vannak olyan osztályok is, ahol napi X összegért ( úgy tudom Pécsett 2.500 Ft/nap. ) ellátják. Legalábbis addig amíg nem szabadul fel hely szociális otthonban. Az egyik munkatársam nagypapájával így csinálták.

Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültetek mert tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen élethelyzet egy teljes családot tönkre tud tenni és akármilyen kegyetlenül is hangzik amit írtál én nem tudlak elítélni azért amiért így gondolkodsz.

Attól meg hogy otthonba vitetitek neki lesz rossz. Nektek leesik a teher a vállatokról(ELÉG NAGY TEHER EZ!!), de tudod milyenek az otthonok, itt magyarországon... :S

Viszont senki nem várhatja el tőletek, hogy fölőröljétek magatokat az ő érdekében.

Az a baj,hogy az otthonokban nagy a várólista.(6hó-tól több év is lehet,állapottól függ).Általában a nyugdíj 75%-a a térítési díj,de ha magas a nyugdíja,akkor van egy bizonyos összeg(nem tudom pontosan olyan 70.-80.000 körül)A többi pénz vagy nála marad vagy ha nem tud bánni vele,akkor vagy az otthon széfjében őrzik(és az osztályos nővér vesz neki ezt-azt(számlával))vagy odaadják a hozzátartozónak.

Vannak az országban direkt demens otthonok is.A Malomvölgyiben (Pécsen)két osztályon is csak ilyen betegek vannak,úgy van kialakítva,hogy nem tudnak elszökni,nagyon sokat foglalkoznak velük.Minden nap vannak foglalkozások,torna,nagyon szeretik őket az ott dolgozók.(én ott voltam szakmai gyakorlaton)

Nem kell álszentnek lenni, bármelyikünk, bármikor kerülhet ebbe a helyzetbe! Egy átlag ember türelme véges, aki meg jön a szeretetes dumájával, hát igenis van az a pont, amikor kiöli az emberből a feltétlen szeretetet az adott szituáció. És mégis közülünk hányan bírnának napi 24 órában ellátni egy szellemileg teljesen lerokkant ismerőst? De most őszintén! Nem véletlenül képeznek erre szakembereket! Arról nem is beszélve, hogy a betegnek is lényegesen jobb egy olyan környezetben, ahol szakszerűen el van látva.

Nem kell elítélni a kérdezőt!

Akinek nincs demens családtafja, nem tudja ez mivel jár. Sajnos anyukám is az, én meg már a végemet járom, mert van két gyerekem is, egy négyéves, és egy négy hónapos. Anyu meg abban leli néha örömét, hogy a székletét szétkeni az ülőkén, a csempén és az ajtón is, majd mikor takarítom, ott vihog a hátam mögött, hogy most aztán jól kitolt velem. Ezenkívül hetente fenyegetőzik azzal, hogy feljelent a rendőrségen, mert elloptam egy kiskanalat pl ( a saját kiskanalamat, a saját lakásomból), patáliát rendez mert használom az edényeket ( a sajátomat), a konyhaszekrényt, és néha, bár ez halálos bűn, ki merem nyitni az ablakot mert szellőztetni szoktam. Dühkitörései vannak, teljesen kifordult magából. Ma is még csak reggel hat óta kötekszik. Szóval a fene nagy szeretet itt nem segít semmit. Utálok élni, legszívesebben kinyírnám magam, csak már legyen vége, ettől csak a gyerekeim tartanak vissza. Otthonba nem akar menni, orvoshoz nem akar menni, mert neki így kényelmesebb.A férjemet pár hónbapja löködni kezdte, mert éppen olyanja volt.

Szóval kedves kérdező kösd fel a gatyádat, mert ez csak rosszabb lesz.Nagyon sajnállak benneteket.

Nekünk olyan szempontból "szerencsénk" volt, hogy nagypapámnak volt olyan pillanata, amikor belátta, hogy tényleg demens, és aláírta a gyámság alá helyezős papírt. Egyébként tényleg fogalma nincs arról senkinek, akinek nem kellett ilyennel szembesülnie, hogy milyen nehéz és lehetetlen egy ilyen ember után gondoskodni és ápolni... mi is nem egyszer megkaptuk, hogy milyen szemetek vagyunk, hogy nem vettük magunkhoz a nagypapámat és miért nem hagytuk, hogy ott éljen, ahol megszokta. Na már most: ő a város másik végében lakott, és ott akart maradni... az sem lett volna jobb az otthonnál, ha hozzánk visszünk... egyébként is vagyunk 4en a lakásban, épphogy elférünk, őt már bajosan tudnánk befogadni és ellátni. Ráadásul olyan szinten demens szegény, hogy rosszabb pillanataiban elfelejti, hol lakik, mi a neve, hova indult... és amikor unatkozik, hajlamos nekiindulni a vakvilágnak (vagy mondjuk csak a piacra, aztán elfelejti, hol lakik)-volt olyan, hogy kórházból kiengedték (mondjuk a kórházi dolgozók is "kedvesek" volak, direkt megkérdtük emiatt, hogy előre szóljanak nekünk, de nem tették, ő meg elindult egyedül), és majd' egy nap múlva, több kerülettel arrébb találtak rá. De olyanokat is csinál, hogy műanyagedényt rárak a tűzhelyre, hogy akkor ő majd főz meg "megjavítja" a kábeleket meg a radiátort (ezekhez képest az csekélység, hogy bepiszkít és bevizel meg hogy nem képes kbséget tenni a rohadt és a friss gyümölcs között)... Tehát emiatt nem egy életbiztosítás egyedül hagyni. Viszont olyan ápolónőt nehéz fogadni, aki 24/7 ott van mellette, nem is nagyon tudnánk megfizetni, és olyan anyagi helyzetben sem vagyunk, hogy 4ünk közül vki mindig ot legyen mellette (öcsémmel egyetemre járunk nappali tagozatra, szüleink dolgoznak). Ráadásul ugyan naponta-kétnaponta kijártunk hozzá, de ez nekünk is nagyon sokat elvett az időnkből, és teljesen nem is tudjuk megakadályozni, hogy elcsatangoljon... mert olyan, mint egy óvodás gyerek a felnőtt bogarasságával és öntudatával... szval azt hiszi, nagyon okos és mindent tud, és mi csak nevelni akarjuk, és vihog a háttérben, hogy milyen jól kitolt velünk, mikor nem tartja meg az ígéreteit.

Egy otthon azért jó, mert ott non-stop figyelnek rájuk, vki mindig van a portán, és csak akkor nyitják ki az ajtót, ha vki megkéri a portást (és akkor is csak előzetes megbeszéléssel meg vagy a személyzetnek vagy a vendégeknek), és a nővérkék mindig körbejárnak mkit, és ha rosszul van, azonnal kap vmilyen akár időleges ellátást, és ahogy lehet, jön ki hozzájuk orvos is.