Hogyan tovább? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Kétségbe vagyok esve. Nincs munkahelyem, és nem is találok olyat, ami nekem jó lenne. Anyagilag mindegy, mert igy is megélünk, nem is rosszul, hogy csak a férjem dolgozik, meg amúgyis gyesen vagyok, mert tartós betegek a gyerekek. De unatkozom. Valami olyan munka kellene, ami mellett tudnám hozni-vinni a suliba a gyerekeket, tehát részmunkaidős állásról lenne szó, de itt a környéken nincs ilyen. A férjem reggeltől estig dolgozik, tehát ilyen szempontból nem tudok rá számitani, hogy vagy a suliba menetelt, vagy a hazajövetelt megoldja majd ő. Nagyon jó szakmáim vannak (nem is 1) találtam is volna már munkát bőven, de sajna egyik sem részmunkaidős. Az, hogy mit kellene dolgozni, az mellékes, mert bármit elvállalnék. Voltam már konyhalány, takaritó, segédápoló, varrónő, tehát egy jó pár szakmában van gyakorlatom. Felmerült bennem az is, hogy elmegyek teljes munkaidőbe dolgozni, de akkor keriteni kell valakit, aki rendezi a gyerkőcöket, és ugye az pénzbe kerül, és a férjem azt mondja, hogy azért ne menjek dolgozni, hogy másnak fizethessek. Ebben mondjuk igaza van, szerintem is. Komolyan nem tudom, hogy hogyan tovább, mert ezt az otthonülő életet sem lehet birni sokáig (bár én már edzésben vagyok, egy ideje itthon élek). Könyvtár, meg ilyenek nekem már nem megoldás, mert szerintem már az egész könyvtárat kiolvastam. Lassan megint kezdődik az iskolai év, megint egyedül leszek minden nap. Főzni sem kell, mert a gyerekek -mint mindenki az osztályukban- menzásak, a férjem is a munkahelyén eszik, magamra meg már kedves sincs. Takaritani is kevesebbet kell, hogy csupán én leszek itthon. Egyszerüen megöl ez az unalom. Mit tegyek? Állásra jelentkeztem már jó párra, de nem vesznek fel részmunkában sehová. Mondtam a férjemnek, hogy visszasirom azokat az időket, mikor gyárban húztuk az igát, mert akkor elmentünk váltott műszakba dolgozni, és kész, egyikünk sem volt itthon. Ő csak mosolygott, és azt mondja, hogy igen, valóban jó lenne, ha én is dolgoznék, de nem fog egy jól fizető állásról ezért lemondani. Most többet keres ő egyedül, mint akkor mi ketten együttvéve.

Bocsi, hogy hosszú lett, nem akartam ilyen hosszan irni, de tényleg nem tudom, hogy mihez kezdjek.