Miért jó a gyereket lelkileg megterhelni?

Pedagógus mindkét szülőm, én meg aránylag jó képességű, de lusta gyerek voltam. Felmérték, hogy a reál tárgyakban nem vagyok annyira jó, de a humán tárgyakban igen. Így a történelemből kapott rossz jegyért rám szakadt az ég, de a matek kettesért pezsgőt bontottak.

Ennek ellenére ott és akkor nagyon utáltam őket, de utólag azt mondom, hogy jól csinálták. Ha matekból volt gondom, akkor felajánlották, hogy fizetik a magántanárt (mert olyan okos voltam, hogy gazdasági vonalon tanultam tovább és oda keményen kellett a matek...), de ha humán tárgyból volt gondom, akkor lecsesztek, hogy tegyem magam oda rendesen, az megy segítség nélkül is.

De pl kémiából se volt gond, ha hármast kaptam, pedig anyám kémiatanár. De látták, hogy nagyon nem az én műfajom, vegyész se akarok lenni, úgyhogy a hármast el kellett érnem, mással nem foglalkoztak.

09:36-tal értek egyet. Az a jó, ha a szülő ismeri a gyereke képességeit, lelki világát, szorgalmát és aszerint áll hozzá. Vannak gyerekek, akiket rugdosni kell, mert pl. trehányak vagy elszállnak maguktól, másokat meg a kisebb sikerekért is dicsérni, mert pl. hiába igyekeznek vagy depresszióra hajlamosak. És a képességek, hajlandóság és szorgalom természetesen tantárgyankét is nagyon változóak lehetnek.

Lehet, hogy a te szüleid a maguk módján jót akarnak neked. Lehet, hogy a saját életükben pont ezt a rugdosást hiányolták a saját szüleiktől és úgy gondolják, hosszú távon kifizetődő lesz számodra, még ha most sírással, veszekedéssel is jár. Ha úgy érzed, igazságtalanok, mert pl. csak 4-esre megy vmi ha megszakadsz is, próbálj meg őszintén beszélni velük. Mást sajnos nem tehetsz :(

Nálam is ugyanez volt. 8.-ban 4-es felelet bioszból? "1 hétig nincs számítógép és nem mész sehova!!!" Sikerült belőlem egy látszólag örök elégedetlen, nem nyugvó fiatal felnőttet nevelniük. Szerencsére megtanultam, hogy önbizalom nélkül semmi sem megy, megtanultam magamban hinni, ezért én saját magam vagyok az egyetlen, akivel igazán jóban vagyok és magamat nem ostorzom annyira. Másokkal elégedetlenebb vagyok, legfőképp azoknak adom most vissza az állandó dumálást, akiktől mindig is kaptam (család, rossz ismerősök). És ezért még én vagyok a hárpia... de abba bele nem gondolna egyikük sem, milyen volt örökös elégedetlenségben felnőni, felnőni úgy, hogy sosem voltam és sosem leszek elég jó a saját anyámnak, hogy neki mindig a más gyereke lesz a tökéletes, én sosem. Nem hogy tökéletes, de még megfelelő sem leszek nekik sosem, bármit teszek, Ezt vissza is kapják, mivel ők még annál is sokkal rosszabb szülők voltak. Állandóan a 4-eseimért ostoroztak, ha neadjisten hazahoztem egy hármast, akkor már azzal fenyegettek, hogy meg fogok bukni az adott tárgyból. Egész nyáron szobafogságon voltam, ha nem kaptam jeles bizonyítványért oklevelet a gimis évzárón, de még akkor is jött, hogy úristen, énekből 4-es lettem?! Micsoda sz*r ember vagyok én...

Valószínűleg, ha gyerekem lesz, én is megkövetelem tőle a jó jegyeket, de sosem fogom azért leszidni, mert kapott egy vagy két négyest, esetleg hármast. Sok tanár amúgy is pofára osztályoz, amit a szülők nehezen látnak be. Majd mindig emlékeztetni fogom magam arra, hogy amikor az én gyerekemmel ilyesmit tennék, nekem milyen volt és nekem hogy esett gyerekként... és máris máshogy fogok cselekedni. Csak nem szabad elfelejteni, mi miket értünk meg gyerekként, a mi szüleink hogy neveltek, és akkor lehet tanulni a hibákból. Sok szülő elfelejtik, hogy ő is volt gyerek és ő is megszenvedte. Pedig régen még nem is volt annyira divat, hogy a gyerek csak színötös bizonyítvánnyal ér valamit... bár hozzátenném, én színötössel is csak azt kaptam, hogy őnélkülük, a szüleim nélkül amúgy is senki lesz belőlem: a mai napig, egyetemistaként is ezt kapom folyamatosan. De a nevelésben sokszor előjön a fagyi visszanyal effektus, majd rájönnek. :/

"Most meg ott tartok, hogy tényleg nem tudok teljesítnei, minden vizsgaidőszakot gyomorgörccsel vészelek át, folyamatosan megy a hasam, nem tudok aludni és egy romhalmaz vagyok. Már akkor gyomoridegem van, ha a kezmbe veszek egy jegyzetet 3 hónappal a vizsgaidőszak előtt! És még a jegyeim is olyanok, hogy... És piszok nehéz innen felemelkedni. Bár, mióta nem beszélek velük, egy kicsit jobb."

Én ugyanez vagyok! Volt, hogy majdnem mentőt kellett hozzám hívni, annyira rosszul voltam egy fontos zh előtt, mert majdnem megbuktam! A barátom, akit sosem frusztráltak ennyire, simán teljesíti az összes tárgyat, görcsök, sírás, étvágytalanság nélkül, neki simán megy, pedig sokkal rosszabb, gyengébb giomibe járt, én meg mindig is szrogalmasabb voltam,. De őt nem hajtották agyon, így nem kell minden teljesítés előtt majdnem szívrohamot kapnia. :( Nagyon rossz, azt sem tudom, hogy vészelem át a még következő 2,5 évet. Mi lesz majd államvizsgán?!

Szerencsére én eléggé önálló vagyok már nagyon régóta. 3-4 éve tudom biztosan mi szeretnék lenni és hogy mit kell ehhez elérnem. Már 9.-es koromban a felvi.hu-t bújtam minden újdonságról, ponthatárokról, tandíjról tájékozódtam. 11-es koromig nem is foglalkoztam nagyon a tanulással. Tudtam hogy sehova sem számít. Édesapámmal annyira nem közeli a kapcsolatunk hogy minden egyes jegyről beszámoljak neki de olyat sosem kaptam hogy miért négyes miért nem ötös. Néha meg kapom hogy nem tanulok eleget, azaz csak megkaptam miután idén 4,7-es átlaggal állítottam haza. Azért jó hogy a magam ura vagyok és nem hagyom magam befolyásolni mert a saját lelkiismeretem, saját magamnak a megfelelni akarás sokkal nagyobb mintha édesapámnak vagy másnak szeretnék megfelelni. Anyukám tizennégy éves koromban elhunyt, vele igazán közeli volt a kapcsolatom de szelíden ő is mindig csak mondta ha egyest vagy kettest hoztam haza hogy nem baj legközelebb jobban fog sikerülni. Sose kiabált vagy rúgott belém még. Azt javaslom kérdező hogy engedd el a füled mellett a szüleid szavait. Magadért tanulj, mert bár tudom hogy közhely de magadnak sokkal nehezebb megfelelni és sokkal jobban el tudod érni amit akarsz. Engem senki sem kényszerített vagy rugdosott felfelé mégis már kezemben van egy jogosítvány és egy nyelvvizsga bizonyítvány amit saját erőmből ( pénzügyileg is) értem el. Saját döntésem volt hova megyek korrepetálásra, a havi pénzemből mennyit áldozok tanulásra. Sok sikert!

Egy nap múlva 12. osztályos lány (: