Félek, hogy nagyobb baja lesz anyámnak. Jogosan?

A lightosabb nyugtatók olyanok mint drogban a fű. Egyenes út a keményebb szerekhez. Én nagyon pórul jártam a gyógynövényes recept nélküli Valeriánával. Onnan tudok ennyi mindent a nyugtatókról, mert 1 hétig voltak elvonási tüneteim mire rájöttem, hogy a Valeriánától van. Napokig bújtam a netet, mire a tüneteim alapján ráébredtem, mi bajom van. Ha akkor orvosi kézbe kerülök, ma valószínű kemény nyugtatón élnék, mert pont olyan voltam mint akinek idegösszeomlása van. Mondjuk majdnem volt is, annyira rángtak az izmaim:) Ez lett gyanús, egész addig pánikrohamnak véltem, na de az izomrángás az ismeretlen volt előttem, akkor kezdtem a Valeriánára gyanakodni. Addig meg se fordult a fejemben, kis ártalmatlan gyógynövényecske:))) Még Szendi Gábornak is írtam, azt válaszolta, ha akkor orvos kézbe kerülök, tutira gyógyszerfüggővé tettek volna.

Azóta semmi bajom, nincs szükségem nyugtatóra, csakis elvonási tünet volt az ami miatt szednem kellett. Azt hittem pánikbeteg leszek, azért szedtem egyre gyakrabban, aztán jöttem rá, hogy azok a pánikrohamok már minde megvonási tünetek voltak, amik egyre gyakrabban jelentkeztek. Úgy szoktam rá, hogy fel se tűnt, azt hittem max. heti 1-et dobok be néha, aztán rá kellett jönnöm, hogy az egyre gyakoribb megvonási tünetek miatt már havi szinten 20-30-at beszedtem. Nem tűnt fel, mivel nem tudatosan szedtem ilyen gyakran. Csak akkor hűltem el, amikor rábámultam az üres Valeriánás üvegre, amit tutira nem túl régen vettem. Akkor világosodtam meg.

Azóta hiába jártatom a számat, rajtam kívül még nem találkoztam olyan emberrel, aki elhitte volna, hogy nincs szüksége nyugtatóra/cigire.

Egy ismerős srác is, hogy ha ő nem cigizne, nyugtatót kéne szednie. Mondom neki, dehogy kéne, a nyugtalanság amit érez elvonási tünet, ha X ideig nem gyújt rá, elmúlik magától és nem kell semmilyen nyugtató - de nem hisz nekem, akkor is megveszi a havi cigiadagot, ha éheznie kell mellette.

Leszokni fokozatosan kell.

Én 1 héten át önkéntelenül fokozatosan szoktam le a Valeriánáról, mert nem volt időm elmenni venni, utána meg olyan rosszul voltam, nem bírtam elmenni gyógyszertárba érte, párom meg azt nem akart hozni. Ő már előbb sejtette, hogy nem szabad olyat szedni, én meg csak mondtam a magamét, hogy de arra nem lehet rászokni és meg fogok bolondulni nélküle. Vizsgaidőszak volt, nem tudtam tanulni se a rosszulléttől, majdnem ráment a szigorlatom.

Aztán mikor ráébredtem 1 hét után, éjféltájban, hogy elvonási tünetem van, már tudtam, hogy ha kibírom anélkül hogy bevenném a Valeriánát, az elvonási tünetek után tökéletesen jól leszek. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem vagyok se bolond, se pánikbeteg, már kezdtem azt hinni, hogy kijött rajtam a genetika (anyám révén, aki szerintem szintén a nyugtatók miatt vált olyan torz, beteg emberré, de mi azt hittük hogy genetika az is).

Nem sokat aludtam akkor éjjel, az ájulás határán voltam és kb. 6 órán át remegtem mint a kocsonya. Ezt véltem korábban pániknak. Rángott az izom az arcomban, combomon, de már nem féltem tőle. Tudtam mi ez. A szívem miatt féltem, mert az az elmúlt 1 hétben folyamatosan úgy éreztem, meg fog állni. Mintha nem lett volna erő benne. Még EKG-ra is elszaladtam, de nem mutatott ki semmit. Akkor még nem tudtam, hogy ez is a nyugtató hatása.

Végülis hajnali 5-6 körül csillapodott le a remegésem annyira, hogy el tudtam aludni. Az izom még 2 napig rángott olykor, 3-4 nap után megszűnt minden rosszullét. Azóta eltelt 1,5 év és semmi bajom.

Irtó pipa voltam, mert félrevezettek azzal a nyugtatóval. Annakidején olykor álmatlanság ellen vettem be néha, és 3 éven át nem okozott semmi komolyabb gondot, a lidércálmok kivételével, amikről szintén sokáig nem értettem, hogy attól vannak. Vizsgaidőszakban, egy felspannolt tanulós nap után, mikor 2 órám volt alvásra, akkor kezdtem gyakrabban bevenni, hogy aludni tudjak.

Sosem cigiztem, sosem ittam, sosem nyugtatóztam, se nem drogoztam, mégis majdnem nyugtatófüggővé váltam.

Az alkoholról nincs ennyire személyes élményem. Sajnos azt mondom most is, ha anyukád nem akarja nincs segítség. Valóban nem szabad leszoktatni, csakis fokozatosan, szakemberrel. Én jobban bíznék erre szakosodott intézményekben, alapítványokban mint a zárt osztályban. Előző helyeken is vannak orvosok.

Jajj ez a valeriánás dolog....

Egy igazi függő,a 0,5ös rivóból képes napi 50 szemet minimum beszedni(közbe esetleg spiccesnek tűnik-vagy még annak se!),és egyébként is teljesen mindegy mennyit,mert 10nél több BÁRMILYEN kapcsulát már a gyomrod nem emészt meg,hanem akár napokig is teng-leng a szervezetedben,mire egyáltalán elkezd ürülni,és persze 10 bogyótól nem lesz 10-szeres nyugtató hatása egy nyugtatónak.(ahhoz már például alkohol kombináció is kell hozzá).

A tudomány innen indul, bocs,hogy itt kioktatok, de azért ez csak egy pár példa volt.

Akinek van hajlama bármilyen függőségre,legyen az a dohányzás,vagy a gyógyszerek(szedhet akár vitamint is marokszámra,ha azt szokja meg kiskorától!),alkohol,vagy épp bármilyen pótcselekvés(takarítási mánia,kényszerképzetek),az könnyebben lesz BÁRMITŐL függő.

Nyílván anyukádnak is van valami nyugatalanság az életébe,ez lehet simán egy gyerekkori élmény,ami másoknak pitiáner hülyeség,de neki nagyon fontos volt, csak épp kipattant 20-30évvel később az agyából,ezáltal tüneteket és gyengeséget produkált.

Nem csak az ő akarata kell. Nyílván ha lenne elég akarata,akkor egy csettintéssel leszokna bármiről és mindent megtenne Önmagáért.

Neki TI is kellettek,a családja, az hogy belássa, hogy tényleg csak tönkreteszi magát, ha így folytatja.Arról nem is beszélve, hogy te vagy a gyermeke,és a te életed is elszúrja ezzel.

Felelősség,belátóképesség.

Vannak különböző pszichoterápiák, amikor nincs gyógyszeres kezelés, csak pl művészetes önkifejezés(rajzolnak a betegek meg ilyesmik),aztán beszélgetések,szituációs feladatok-->csoportterápiák stb-ik.

Ez egy mély elhatározás a részetekről, hogy ő is belemenjen és ne adja fel.

Ha többszöri alkalommal sem képes ezzel felhagyni, akkor nem biztos, hogy lehet neki többet segíteni...

A másik fontos dolog, hogy sokan csinálják azt, hogy nem látni rajtuk a betegséget, mert mások előtt nagyon jól tudnak színészkedni, ők maximum otthon egyedül roskadnak össze és amint társasági helyzetbe kerülnek, képesek irányítani az életüket a társadalmi elvárások szerint.Szóval van ilyen is. Kellő önkontrollal bármit lehet irányítani.(egy ideig biztosan... )

A legnagyobb probléma pedig az, hogy felírják szó nélkül bárkinek a bogyókat.Mindegy milyet.Egy ideggondozóban a pszichiáternek 5perce van a betegre.2 mondat után bólint és írja a tablettát,majd a következő időpontkor ugyanez.Ha mentőt hívnak az emberre éjjel,akkor van esetleg egy félórás elbeszélgetés, annak a vége pedig általában szedálás a zárt osztályon.

Én a helyedben kicserélném a bogyóit valami vitaminra(a rivotrilnak amúgyis édesebb íze van, hogy folyadék nélkül is könnyen lenyelhesse az ember).

Van benne némi kisebbségi érzés, ha még tagadja is a piálást. Nem gyermekies? Dehogynem!

Szeretné, ha foglalkoznátok vele. Neki most ez azt jelenti, hogy kiszolgálod és adsz neki egy sört. Pedig nem ezt kellene jelentenie. Kell neki a figyelem ...nagyon.