Anyós kérdés. Mit tennétek? Tudok ezen én változtatni?

Érdekes kapcsolatom van a párom anyukájával. Mielőtt nekifognátok olvasni elmondom, semmi rosszindulat nincsen bennem irányába, tehát nem azért tettem fel a kérdést, csupán azért, hátha segítetek megérteni...

Szóval...több mint 4 éve vagyunk együtt a párommal, kb 4 éve ismerem az édesanyját. Amikor megismerkedtünk mindig halkszavú volt, csak akkor beszélt, ha kérdeztem, ha mondtam valamit. Mindig illedelmes, túlzottan aranyos volt velem, sosem volt egy rossz szava sem hozzám. Sőőőt! Mindig mindenben az én pártomat fogta...De 4 év alatt egyszer sem beszélgettünk "egy jót"...megbeszéltük az egyetemet, az időjárást, a munkát, a pénzt aztán kész. Nekem lenne rá igényem, de nem érzem, hogy ő vevő lenne velem beszélni, sosem hozott fel "mélyebb" dolgokat. Mindig inkább csak mosolyog, és beáll a csend...

Annyira udvarias velem, hogy még egy pohár vizet is tálcán kapok...Egyszerűen nem tudom elengedni magam ha náluk vagyok, mert az anyukája mindig haptákba vágja magát...én nem abból a csészéből iszom mint az otthoniak, nem azon az abroszon eszem, nem abból a tányérból falatozok... tavaly nyáron két hetet töltöttünk együtt, voltunk nyaralni. Kb. két hétig ment az, hogy ha nem mosolyogtam hétágra akkor nekem tuti bajom van...

A karácsonyi ajándékomat mikor vittem annyit mondott, hogy vigyem csak szépen haza, mert ő aztán nem fogadja el (apróság volt egyébként) Nagyon rosszul esett...

Egyik hétvégén családi összejövetel volt, már előre idegbajt kaptam...mikor megérkeztem látta rajtam, hogy valami nem okés, egyből kérdezte, hogy mi a bajom...

Szeretném 4 év után nem felvenni ezeket a dolgokat, de folyton most is azon rágódom, hogy vajon mit fog szólni anyósom, vajon mit gondol most rólam, vajon tényleg úgy gondolja amiket mond, vagy csak nekem mondja...

Arról meg álmodni sem merek, hogy mikor "engedhetem végre ki a gőzt"...