Anyámnak van igaza? (Kérdésed túl rövid)

Kislány, azonnal fordulj a rendőrséghez! Nem elég, hogy anyád gyenge (vagy gyengét játszik) és megfélemlített, apád szadista, de a mostani cselekedetei mögötti hajtóok nagyon erősen szexuális színezetű.

Ha nem akarsz nemi erőszak áldozata is lenni rövidesen, akkor irány a rendőrség! És nagyon, de nagyon komolyan mondom!

Az ilyen szadista zsarnokok, mint apád mindig kicsiben kezdik és egyre nagyobbakat ütnek és taposnak a másikon. Anyád hazudozásai csak arra jók, hogy védjék a súlyosan patológiás rendszert, amelynek egyértelműen te leszel az igazi áldozata.

Rendőrség, gyámügy, iskolapszichológus, NANE-vomnal, BÁRKI, aki megvédhet és kiemelhet ebből a családból.

Ne pszichológushoz mászkálj, hanem menj el a legközelebbi Gyermek - és Ifjúsági rendelésre, egy pszichiáterhez! Ha valaki, akkor az tud neked segíteni.

Az nagyon jó ütlet, hogy tanulj jól szerezz szakmát vagy diplomát, költözz el tőlük miharabb, de azt is tudd, hogy ilyen háttérből nem lehet csak úgy elmenekülni. Nekem ennél húzósabb volt, és is azt hittem, hogy 18 évesen bevágom magam mögött az ajtót és dögöljenek meg.

Nem így van. Köztük nőttél fel, a gyerekük vagy, kisgyreekkorod óta minden sejteddel és idegszálladdal szívod magadba ezt a mocskot, amit teremtettek "család" címén maguk körül. Ha nem akarod az ő pszichés parancsaid szerint élni az életedet, akkor előbb-utóbb mindneképpen kell egy profi szakember, aki kisegít ebből a mocsokból és segít feldogoztatni a szemetüket. PL. azt a pofont is, amit most igazságtalanul kaptál. Azt a mélyen eltagadott fájdalmat is, hogy anyád egy rongy alak, aki nem véd meg apádtól.

Ha segítség kell, írj privátot. Tudom, hogy hol taláhatsz megfelelő segítséget - ha igazán akarod. Még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy tönkrevágd az életedet két szemét, szülőnek nem nevezhető agresszor miatt.

Kedves kérdező!

Először is nyugodj le. Tudom, hogy borzalmasan nehéz neked, mivel kísértetiesen ismerősek, amiket leírsz. Ezeken én is keresztülmentem, de nem állítom azt, hogy már kijöttem a helyzetből, csak kifelé tartok.

Másodszor, tudom, hogy mennyire iszonyatosan nehéz, de próbálj meg nyugodtabban, tiszteletteljesebben beszélni velük. Úgy tűnik, amikor az édesapád fellökött, valamiért talán alapból ideges lehetett. (Persze, kétségtelenül nem helyes, amit tett!) Amikor viszont te leparasztoztad őt, azt a dühöt, ami benne volt, csak tovább szítottad, így nem csoda, hogy pofon vert. Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy sokkal okosabb politika, ha ilyenkor veszünk egy mély levegőt, erőt veszünk magunkon, és amennyire csak tudunk tisztelettel viselkedünk. (Hidd el, tapasztalat! Lehet, hogy egy ideig nem lesz érezhető eredménye, de hosszú távon működni fog.) Persze, viszont azt sem mondom, hogy legyél balek, hanem a két véglet között kell megtalálnod a középutat. Nem fogsz tudni mindent elkerülni, de sok kellemetlenséget megúszol, ha nem engeded rögtön szabadjára az érzelmeidet.

Édesanyádnak "nincs igaza", de világosan látszik, hogy ebben a helyzetben őrá nem számíthatsz. Tudom, hogy ez nem egyezik a pszichológusok és a szakemberek véleményével, ám ők nem tudják, hogy milyen érzés ebben felnőni és tudni, hogy sosem fog megváltozni semmi...

Egyedül magadra számíthatsz. Próbáld meg ésszel és nem dühvel felmérni a helyzetet, mielőtt cselekednél, Mellőzd a káromkodásokat és beszólásokat, találj egy olyan dolgot, ahol önmagad tudsz lenni, és amit senki sem sérthet meg (lehet ez egy hobbi, egy sport, a saját képzeted, bármi, amiben megnyugvást találsz). És vészeld át a helyzetet. Hidd el én is megjártam számtalan tanácsadót, pszichológust, és mindenféle szakembert, de sajnos a legtöbbjük nem tud igazából segíteni neked. Higgy benne, hogy egyszer vége lesz és tarts ki. Sok szerencsét kívánok neked és vigasztaljon az a tudat, hogy sokan vannak hasonló helyzetben. Furán hangzik, de próbáld meg a legtöbbet kihozni belőle.