Apák! Ütöttétek már meg a lányotokat? & ha igen, mi volt az oka?

Én 16 évesen kaptam egy hatalmas pofont apámtól.Az oka egy csúnya veszekedés..Nekem is mindig nagy pofám volt,és a veszekedésnél képtelen voltam megállni,abbahagyni és csak mondtam a magamét.Már a nővérem és anyám is mondta hogy "állj már le,mert kikapsz" de nem..csak azért is még egyszer meg akartam bántani az apámat..A legutolsó mondatnál el is borult az agya és akkor pofont kaptam hogy csak lestem.Azt mondtam neki hogy "ÓÓÓ Menyire gyűlöllek!"

Na ekkor kaptam a pofont.Utána 1 hétig kerülgettük egymást,láttam apámnak piszok rosszul esett. Végül kibékültünk..Az érdekes az egészben hogy apám már 70 éves és 40 ,és nagyon sok mindent felejt az apám..(kezdődő alzheimer korban szenved)De a gyűlöllek mondatomra még ma is emlékszik. Amikor hazamegyek nyaralni (nem Magyarországon élek) és meglátogatom mindig mondja hogy "ugye nem gondoltad komolyan amit a múltkor mondtál? és elkezd pityeregni.. Szegény öreg apám úgy éli át emlékként hogy nem is olyan régen volt ez a vitánk..és nem majdnem 25 éve..

"Tudod én is azt tudom neked mondani hogy nagyon fiatal vagy még,és fogalmad sincs az életről."

Szeretem az ilyen embereket, akik egy 18 évest is még gyermek számba vesznek.

Lehet értettlen még, de már nem gyermek!

Kérdező, engem rendszeresen pofozott sajnos az apám, olyan voltam mint a nyuszika, bár fele annyira sem voltam rossz, mint a kishúgom, de ő volt a kicsi, neki mindent lehetett.

Szerintem sokszor a szavak jobban tudnak fájni, mint a tettek.

Semmivel nem lenne jobb, ha olyan lennél, mint a mostani fiatalság zöme, mert szerintem akkor csak hatványozna a probléma.

Próbálj te is toleránsabb lenni velük, számolj el 10-ig, mielőtt kinyitod a szád, és ne szívj mindent mellre.

Persze a szülők mindig mindent jobban akarnak tudni-ez a dolguk, de nem vagy már gyerek, tanuld meg visszafogni magad, és tisztelni őket.

Hidd el, ők is másképp fognak hozzád viszonyulni!

ma 12:58

javítok

Apám 70 éves én 40 éves vagyok

Rossz olvasni ezeket a hozzászólásokat. :(

Nekem mindig jó kapcsolatom volt a szüleimmel, egyetlen pofont kaptam apukámtól, de amiatt sem ítélem el.

8-9 éves lehettem, és körülnézés nélkül kifutottam az úttestre, hát tényleg nem sokon múlt, hogy ne csapjon el egy autó. 15 éve történt, és még mindig tisztán fel tudom idézni a pillanatot, ahogy megláttam, hogy egyenesen felém tart az a kocsi. Ledermedtem, apukám rántott vissza a járdára, és azzal a lendülettel lekevert nekem egy pofont, hogy ezt meg hogy képzeltem. Én elkezdtem bőgni, de inkább az ijedtségtől mint a fájdalomtól. Apa utána nem győzött bocsánatot kérni, és magyarázta hogy mennyire megijedt és különben nem tenne ilyet. Ezt el is hittem neki, hiszen sem addig, sem utána nem bántott soha, és nem voltam rá mérges. :)

Én anyát védtem amikor kaptam és nem is 1-et.

Úgyhogy nekem beszélhet bárki a tiszteletről amíg nem élt át olyanokat mint én addig ne pofázzon senki...