Hogyan éljem túl a szakítást?

A barátom 32 éves kamionsofőr,én pedig 19 éves egyetemista.2 éve jöttünk össze,idő közben össze is költöztünk.Én imádom őt,és néha úgy érzem,hogy is engem.Viszont kezdettől fogva voltak vitáink hülye kis apróságokon,illetve egy komoly dolgon,mégpedig az italon.Nem mondom,hogy alkoholista,de van,hogy elég csúnyán leissza magát.Én utálom,ha valaki nem tudja megtartani a mértéket az ivásban,azzal nincs bajom,ha iszik egy üveg sört,vagy egy pohár bort a vacsorához,de a részegséget nem tolerálom...Főleg ha többször előfordul.Egy hete nagyon csúnyán berúgott (nem voltam vele,csak telefonon beszéltünk),inzultált,összevesztünk,de utána megígérte,hogy ilyen soha többé nem fordul elő.Megbocsátottam,mert imádom.Ma este felhívtam,mert megígérte,hogy hív,de nem jelentkezett,és megint kissé ittas állapotban volt.Nem bírtam tovább és szakítottam vele.Nem tudom,mit csináljak,mert annyira,de annyira szeretem,ez volt az első komoly kapcsolatom,nem rég költöztünk össze,iszonyú boldog voltam...Most meg jön ez...Annyira rossz...Lehet,hogy nem kellett volna szakítani..Most mit tegyek?:(