Mit lehet tenni anyósékkal?
Nyári munka miatt barátomékhoz költöztem, mert otthonról lehetetlen lenne bejárni. Napi 8 órában dolgozok, úgy hogy a közlekedésre 1-1,5 órát kell rászánnom. Délutánonként, miután végeztem, még néha meglátogatom a lovamat. Viszont nagyon korán kelek, hogy délután több időm legyen. Ha barátoméknál vagyok, mindig megkérdezem h segíthetek e valamit, ha tudok, akkor segítek.
Nemrég kiderült, h ők meg vannak rám sértődve, mert biztos nem szeretek itt lenni, azért csak este esek haza. ezért már nem is nagyon kommunikáltak velem, ha segíteni akartam, azt elutasították (hogy én nem csinálom olyan jól....Pont azt, amiben sokak szerint baromi jó vagyok (házimunka)...) Nekem meg ezek nem esnek jól. És nem tudom h mit kéne csinálnom, mert így, h érzem h itt utálnak, itt nem maradhatok. Kapjam fel az összes cuccomat (amit csak kocsival tudtunk idehozni) és csá? Mit mondjak nekik?
Ja, és a reakció: rám se nézett, nem reagált...
Aztán lebaszta a barátomat azért, mert milyen szemét h 21 éves létére el akar menni egy hétvégére.
Hát, én is anyóséknál lakom, szerencsére átmenetileg. Általában velük is szoktak ilyen problémák lenni, de amit mondanak rá az csak a kifogás, mindig valami más probléma áll a háttérben.
Nem lehet, hogy valami más miatt vannak megsértődve? Az enyémek pl. akkor hisztiznek ha magamnak veszek kaját, mert náluk minden közös, és punktum... elég idegesítő :)
kontroll alatt akar az anyuka mindent és mindenkit tartani;
nincs önálló gondolatvilága, nincs önálló élete, ezért az ebből fakadó haragot kivetíti valakire, aki nem ad neki elég elfoglaltságot.
mindegy egyébként, hogy mit teszel, mert mindig szüksége lesz valami negatívumra, és nyilván beléd szívesebben köt, mint az egyik családtagba. ha elmennél, akkor is te lennél a céltáblája. legjobb az lenne, ha mindketten elmennétek; az is megoldás lehet, ha majd a párod beadja anyósodnak, hogy szakított veled. neki mindig problémája lesz mindenkivel a betegsége miatt, és pontosan az ilyen ember nem megy pszichológushoz.
Nem, nem megy az albérlet.
Hívtak, hogy lakjak ott, eltakarítok magam után, ebédelni a munkahelyemen szoktam, ha van vacsora akkor eszek, ha nincs, akkor nem. Reggelizni is benn reggelizek. Ha kérnek valamit, szó nélkül megcsinálom. Ha nem kérnek, akkor rákérdezek h tudok e vmit segíteni.
És nem leizéltem h fujj milyen szemét, hanem azt kérdeztem hogy mit lehet tenni. El is jöttem onnét, még nem tudom hogy hogy fogok menni melózni (jóval több mint 100 km távolságból)
Az a rossz, hogy ez egyik napról a másikra lett, és nem tudok vele mit kezdeni. Azt se tudom h mi a baja velem. És most h eljöttem, félek h a barátom szívja meg. De nem akartam ott maradni úgy, h érzem h nagyon nem látnak szívesen.
Nem fikáztam, de tényleg. de ha baja van, akkor mondja meg.
Ha majd telik rá, lesz albérlet is, de ilyen meló és suli mellett nagyon nehezen fog összejönni, úgy vagyok vele, h örülök h van, bár alig fizetnek :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!