Párommal 7 év együtt járás után 1 éve élünk együtt. ő sokat bulizik (havi 2-3-4) sokat költ (amit maszek munkával megkeres meg) van egy 7 hónapos kisfia. Ti ezt hagynátok? Vagy mit tegyek ellene?

bocsi, de az nem fordult meg a fejedben, hogy a bulizgatásból van a pénz?

A maszekolás meg csak fedőtevékenység?

Nem dilerkedik egész véletlenül?

"havi 2-3-4"

Havi 4 alkalom nem tünik olyan soknak a te szemszögedből persze más hisz te pár órára se mehetsz el a kicsi mellől.

Sokat segithet ha néha 2-en kimozdultok hétköznap munka után 1 sétára, fagyira.

Finoman próbáld a kicsihez szoktatni a férfiak lassaban jönek rá hogy gyerekük van, a nők 9 hónap alatt felkészülnek. Mikor a kicsi jó kedvű ad át neki és sétálj ki a szobából.

Az első gyerek mindig nagy próbája egy párkapcsolatnak.

Te egyedül vagy gondolom a babával, ami sok csodálatos élmény forrása, de ugyanakkor felnőttként magányos, felelősségteljes dolog és gondolom, hiányzik a társaság - aki leginkább a párod lenne, akivel megoszd a gondolataid és aki inspiráljon. Plusz - ezt magamból kiindulva mondom (1 éves gyerekem) - az ember lányában ilyenkor még bőszen dúlnak a hormonok, amik sokkal érzékenyebbé, ingadozó hangulatúbbá teszik. Jó lenne a megértés, összebújás. Hiszen egyedül, talán idegenül is érzed magad, egy megváltozott élethelyzetben (barátok nélkül, otthon és talán megváltozott testtel is).

A férjed meg, gondolom, sokat dolgozik, egész nap felnőtt tárasaságban van, más élmények érik. Hazajön fáradtan és kap egy nyűgös (mivel este a legtöbb baba már az) gyereket és egy vigasztalandó feleséget. Ezt pedig bulikkal próbálja levezetni. Így aztán még kevesebb időt lesztek együtt a szabadidejében is, főleg ha a bulikat plusz maszek munkából fedezi.

Ez egy elég klasszikus felállás, úgy jöhettek jól ki belőle, ha mindketten őszintén kommunikáljátok egymás felé az érzéseiteket és kész vagytok kompromisszumokat kötni. Teret is kell engedni egymásnak, segíteni is kell egymást és mindenképp időt kell szánni a közös élményekre is. Legfontosabb pedig az empátia, hogy bele tudjátok képzelni magatokat a másik helyébe, a jószándék, a türelem és a szeretet. És kitartás: ahogy nő a baba, jobban lehet majd vele apának játszani, kettesben is csinálhattok néha programot, no meg könnyebb lesz kimozdulni vele hosszabb utakra is. És akkor majd nosztalgiával gondolsz ezekre a nehéz időkre, amikor még csak te voltál neki a világ közepe :)