Szüleim szerint el kéne hagynom, de szerintetek? Rossz ez így.
5 éve lesz ősszel, hogy együtt vagyunk a barátommal. A kezdeti nagy szerelem már alábbhagyott, de szeretjük egymást. Éltünk is együtt, de anyagi okokból én hazaköltöztem, ő pedig egy barátjához és annak a családjához, ott "bérel" egy szobát. Azért idézőjelesen, mert nem ad sok pénzt, hisz jelenleg nincs munkája, egy 1 éves iskolát végez, és azért kap pénzt a munkaügyin keresztül, ami nem sok. Sok rosszon átmentünk együtt, volt időszak, hogy én depressziós voltam, meghíztam 120 kilóra, de kitartott mellettem, és már szépen fogyok. Olyan is volt nemrég, hogy kikezdett egy barátnőmmel, de utána megbeszéltük a dolgokat (nem történt köztük semmi). Ez az én oldalam, most leírom azt, amit szüleimtől szoktam hallani, hogy hagyjam el.
Párom 31 éves lesz télen. Az eddigi élete "elfér egy műanyagzacskóban". A családjáról semmit nem tud, nem is érdekli, mi van az idős szüleivel. Mindig valamelyik barátja nyakán él (hozzáteszem, lakott már nálunk is fél évig, de a nővérem kiutálta itthonról). Nincsenek ambíciói, nem szeret dolgozni. Túl idős hozzám (22 vagyok). Csúnyán beszél velem, nem tisztel. Nővérem egyenesen gyűlöli, tőle szoktam cifrábbakat is hallani, de próbálok objektíven írni most. Ő szokott azzal jönni, hogy miért nem tisztálkodik, sárgák a fogai és elhízott, nem törődik se magával, se velem, szerinte ezért is "nézte el" nekem, mikor felszedtem az antidepresszáns miatt majd 40 kilót. Aminek dolgozom a leadásán, úgy 15-öt már lefogytam.
Azért kérdezlek titeket, mert néha én is elgondolkozom, hogy talán a családomnak igaza van egyes dolgokban, még ha nekem nem tetsző módon is adják elő. Néha meg úgy érzem, hogy ez a férfi nekem az első kapcsolatom, az első mindenben, és hogy ragaszkodom hozzá, nagyon szeretem. De amikor hullámvölgybe ér a kapcsolatunk, kisördögként ráül a vállamra a sok rossz, amit itthonról mondanak róla. Ha valami nem világos, vagy összevissza, szóljatok, bármire válaszolok.
Lényegében a kérdéseim azok, hogy lehet-e úgy boldog párkapcsolatban élni, hogy a szüleim soha nem fogadják el őt páromként, és apám kijelentette, hogy ha elvesz, ő "leveszi" rólam a kezét, semmiben nem fog támogatni, boldoguljak ahogy tudok. Nekem csak jövőre lesz végzettségem, és utána kérdés, mikor lesz munkám, egy szakmát tanulok felnőttképzésben. Párom eddig segédmunkás volt, de remélhetőleg bejön neki is a szakmája, amit tanul.
Nővéremet bezzeg istenítik, hogy diplomás lesz jövőre, és a vőlegénye is diplomás, ambíciózus férfi, őket teljesen elfogadják és támogatják, amíg nem állnak a lábukra teljesen. Pl nővérem kapott autót a szüleimtől, és besegítenek az albérletükbe is néhány dologban.
Nem rossz az anyagi helyzetünk, nem erről van szó, csak nekem kifejezték, hogy rossz a választásom a párkapcsolatban, munkában stb, és így nem fognak támogatni.
Volt valaki ilyen helyzetben, ilyesmi őrlődésben két tűz között? Szerintetek kívülállóként véget kéne vetni a kapcsolatnak? Mi a véleményetek?
Bocs, ha hosszú lett, remélem segítetek, és kapok hasznos tanácsokat, meglátásokat.
válasza: válasza:Először is az nem szép dolog, hogy a szüleid ilyen különbséget tesznek közted és a nővéred között, viszont azt is meg lehet érteni hogy olyan perselybe gyűjtöd a pénzed és nem a kukába hajigálod. És ha sok jó tanácsot nem fogadtál meg, lehet belefáradtak a győzködésedbe a szüleid. Mondván, ez a te életed, verd bele az orrod egy kicsit a kaksiba, akkor majd rájössz. Viszont nem ajánlatod a hullámvölgy kellős közepén elengedni a gyereked kezét, szóval mégsem érthető amit tesznek. Egyszer ez.
Másodszor meg az alapján amit elmondtál a párodról, teljesen egyetértek a szüleiddel. Ha egy pasi 31 éves korára nem dolgozik, a barátai nyakán él, ki tudták utálni tőletek stb. akkor az egy teszetosza pö-cs. Én nem pazarolnám rá a fiatalságom. Az a véleményem, hogy ebből nem lesz semmi. Azt is megértem, hogy az első kapcsolatot, nehezen engedi el az ember, na de pedig lehet az lenne a legjobb döntés! Lehet azt hiszed, hogy ő a legjobb a világon, de hidd el csak azért mert nem volt más! Az meg, hogy nem hagyott el amikor meghíztál, az lehet, neked sokat jelent, viszont nem tudni mennyiben tett hozzá ahhoz, hogy depressziós lettél, illetve hogy támogatott e a felépülésben vagy csak passzívan elviselte a helyzetet, mert ha csak elviselte és annyi volt az egész hogy "lusta volt elhagyni" az nem egy nagy érdem, már bocs.
Biztos vagyok benne, hogy találnál magadnak mást, jobbat. Én elhagynám. Nincs semmi jövőképe ennek az embernek ( a leírás alapján)
válasza:Csaladodnak igaza van egyes dolgokban. Mar eltetek egyutt, de most kulon, anyagi gondokbol. Meglatasom, hogy eppen most kellene egyutt elnetek, vagy tulelnetek a gondokat, most, egyutt, kapcsolat fejlodne, vagy vege mindennek. Szerintem igy is vege fog lenni.
Elfogultnak hangzol, epp azert mert ez az elso komoly kapcsolatod, tehat lehetoseged meg nem volt "kiprobalni" egy masikat, megismerni egy masik ferfit, mas eletmodot.
válasza: válasza:A nővérem volt ebbe a cipőbe mint Te. 18 volt, amikor megismerte a (volt)sógoromat. Mindenki ellenezte, mert nem volt jó a családi háttere, nem volt ambíciója, igénytelen volt, és nem szeretett tanulni(hasonló kaliber mint a palid)vissza húzta a csodaszép tesómat. Ő viszont imádta azt az embert, így tojt arra, amit a család mondott. A srác nálunk lakott(lakás, kocsi, pénz kapott), csalta a tesómat füvel-fával aztán mindig vissza sírta magát és éltek tovább. Született 2 gyerek, aztán ez a díszf@sz(bocsánat a csúnya kifejezésért)mikor azt hitte jogai vannak gyorsan lelépett és várta a mannát. Szerencsére nem voltak házasok, így semmit nem tudott elvenni, pedig tönkre akarta tenni a családot(papírok vannak róla). A nővérem összetört, a család fellélegzett, hogy végre van esélye egy normális embere, aki tiszteli és szereti a gyerekeivel együtt. Ha akkor látta volna azt amit mi is, talán az élete másképpen alakul.
Rám is féltékeny volt a tesóm, amikor haza vittem a pasimat(ma már a férjem), mert rögtön mindenki elfogadta.
Gondolod el, hogy akit társadnak hívsz az folyton megaláz, rosszat mond és lusta mint a föld. Tényleg erre vágysz? Ha olyan boldog vagy miért lettél depressziós? Ajánlom figyelmedbe Csernus könyvét a Nőt, magadra ismersz majd és remélem még időben.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!