Miert erzem magam boldogabbnak, nyugodtabbnak ha nem latom a ferjemet? Talan itt az ideje vegre lepnem a valas fele?

Attól még szeretheti az apját a fiad, ha ti különváltok. Hosszú távon a gyereknek jobb a békesség, és ha nem tudtok ti ketten zöld ágra vergődni, akkor egyre több lesz a stressz, a feszültség, ami idővel a gyereken is le fog csapódni, azt pedig egy szülő nem akarhatja. Szóval vagy próbáljátok megoldani, vagy lépned kell. A gyerek egészséges, feszültségmentes fejlődése érdekében is (és szeretni valakit külön fedél alatt élve is lehet, nem kell attól megutálni), és azért is, hogy a férjednek is meg neked is legyen egy esély a valódi boldogsághoz. Szóval vagy megoldás közös erővel és akarattal, vagy ha nem megy, akkor külön.

Az én szüleim együtt maradtak, és folyton balhé van, megoldani nem is igyekeznek, csak nekem volt xar így felnőni.

Szia!

Én is csak ugyanazt tudom tanácsolni mint az elözők. Ha már nem szereted, ami elég egyéretlmű a leírtak alapján, tedd meg e kezdő lépést a válás felé. Semmivel sem lesz jobb a fiadnak, ha együtt vagytok, de érzi rajtatok, hogy már nem szeretitek egymást.

Eleinte nehéz lesz mindenkinek, de időve sokkal jobb lesz hidd el! Nagyon kicsi voltam, amikor elváltak a szüleim, így semmit nem éreztem belőle. Úgy nőttem fel, hogy egyik hétvégén otthon, másikon apukámnál. Nem volt könnyű, nagyon sokszor irigy voltam azokra akik családban nevelkedtek, de mai fejjel már örülök, hogy elváltak.

-Tündérlány(17)-

Ne haragudj a nyelvtani hibákra!

-Tündérlány-

Nehéz lesz a válás, nem is kicsit. A fiadnak pedig nehéz lesz beletörődni abba, hogy nincsenek már együtt a szülei. De ha mindketten nagyon szeretitek őt, akkor át fogja vészelni.

Saját tapasztalatból mondom, hogy a "gyerek miatt" együtt maradni a legrosszabb, amit tehetsz (tehettek) szegény gyermekkel. Az én szüleim így tettek, még vagy 10 évig húzták a válást és a külön költözést- elmondhatom, hogy a végén már egy- két pofon is elcsattant. Persze közöttük, minket soha nem bántottak, de lelkileg a tesóm és én is nagyon megsínylettük az együtt maradásukat.

Szóval légy bátor és erős, és ha nem vagy boldog a férjed mellett, akkor ne halogasd a döntést a "gyerek miatt maradunk együtt" címszó mögé bújva. Hidd el, egy idő után neki is jobb lesz így, mert tudom, hogy milyen rossz érzés boldogtalan, és állandóan ideges szülőkkel felnőni.

Kétszer megcsalt? Hát nem is tudom... Én úgy vagyok vele, hogy egyetlen egyéjszakás megcsalás belefér (bár nem volt rá példa), de másodszorra biztosan nem bocsátanám meg. A fiad attól még szeretheti, és találkozhatnak is, de őszintén szólva én elválnék. Már ha semmiképpen sem tudtok _kettesben_, közös akarattal dűlőre jutni. Más nőkre kacsingat, de persze felelősséget nem vállal... Gerinctelen. Gondolj arra is, hogy a fiad milyen mintát tanul tőle.

A tojást megsütését majd megtanulja. TE ne nyald ki a seggét egy cseppet se. Nem csecsemő, tanulja meg ellátni magát. És ne szánd ezért, a saját lustaságának köszönheti. Mellékesen pedig jól visszaél a szánalmaddal.

Én csak annyit: ez az egy életed van! Ha meg tudod oldani, hogy lépj, akkor lépj és ne várd meg, míg a gyűlöleted megmérgezi a kisfiad életét is- egyszerűbb valakit távolról semlegesen elfogadni számodra, mint utálni egy együttélésben...

Fiatal vagy- írod. Többre vágysz- érthető.

A gyereked így nyer! Nem utálkozós otthoni hangulatban nő fel, hanem lehet nyugis kapcsolata az apjával és lehet egy barátja is: aki téged meglátod, nagyon fog szeretni! :)

Bátorítalak, bárcsak én is léphetnék- de én most anyagi okokból nem tudok, pedig a helyzet nagyon hasonlít a Tiédhez!

Drukkolok ismeretlenül és szeretettel.:)