Érzitek néha úgy, hogy elmúlik a nagy lángoló szerelem?

A felfokozott állapot, hogy nem tudsz enni, aludni, gombóc van a torkodban, állandóan vele lennél elmúlik, a szerelem nem.

Sőt, ha igazán szeretsz, az az évek múlásával csak erősödik.

Nővérem 16 év után is olyan szerelmes a férjébe, hogy csak csoda.

Ők még mindig lángolnak egymásért.

Mindig alábbhagy, de ez így helyes, nem lehet örökké égni :)

Mondjuk nekem az ötödik év környékén jött el ez az időszak. Sokáig azt hittem, bennem a hiba de nem, ilyen az élet.

Én 10 éve vagyok szerelmes a férjembe. Most már persze nem izgulok, hogy mi lesz, ha meglát gyűrötten - tehát ez a fajta kamaszosan lázas készülődés elmúlt (bár tetszeni akarok persze, de úgyis ismer). De még mindig "beindulok" az illatától, érintésétől és hiányzik, ha nincs velem. Viszont az már olyan természetes, ha itt van :)

Kell néha a külön lét, saját élmények és persze vannak kifejezetten nyűgösebb korszakok is. De attól még a "mélyben" - bízom benne - egy pár leszünk mindig.

Nekem olyan szokott lenni, hogy félig teher, hogy találkozni kell, felkapom magam minden apróságán, a másik félben meg vele akarok lenni.

Na ezt szakítás szokta követni.

" Gyakran csendes a folyó, de mély"

Valami hasonló a vers, ami a szerelemről szól, most hirtelen nem találom meg.