Hogy kezeljem a kamasz lányomat? Rivalizál velem.

Nem tudom miért tud ennyire befolyásolni titeket a vkérdező leírása.

tudjátok mit? elváltak a szüleim, 14 éves koromban, anyuval külön költöztem.

És a viselkedésem miatt csomóan azt hitték, hogy féltékeny vagyok rá. Pedig egyszereűen csak idegesített. Jó igaz, a válás után lazább is lett, ami számomra meglepő volt, mert addig más képet mutatott magáról. Én is kiritizáltam mindenért mások előtt....egyszerűen kikészített. Amúgy sem vagyok egyszerű eset, de az anyám, tudnia kéne h kezeljen,, de csak rátett egy lapáttal.

Lehet, hogy megszokta a gyereked, hogy csak az apjával van, és fura h más is lenne vele, és idegsítetd, meert megszokta, hogy csak kettesben vannak többnyire. Meg mert más a stilusod, mint neki, és vele jobban kijön...

Szerintem ez nem rivalizálás, meg szerelem...te úristen....

próbálj másképp viselkedni, tényleg ne zavard őket, ha az anyuja vagy és szereted, gondolom nem nehéz megtenni, hogy olyat csinálj, amitől nem borul ki. Pl, nyaraláson hagyod elmenni a férjeddel...

Neki meg ne szóljatok, de a fréjeddel beszéld meg, hogy neked fáj, hogy ilyen a lány veled, és próbáljon segíteni. pl, mivel ő áll közelbb hozzá, valahogy vezesse rá ( ne közvetlenül) hogy te is jó társaság vagy...vagy vmivel bizonyitsa be, nevessetek hármasban stb

Amire eddig egyetlen válaszoló sem hívta fel a figyelmed:

"Soha nem konfrontálódtam vele, soha nem csattant el a 14 éve alatt egy pofon sem. Elkényeztetve sem volt, mert nem olyanok az anyagi körülményeink, de igyekeztünk neki mindent megadni anyagilag, de lelkileg is. Nem értem, miért vagyok a vetélytársa.."

Szerintem ezek a kulcsmondatok. Lehet, hogy túl nagy "pórázon tartottad/tartjátok" a lányod és úgy érzi ő mindent megtehet. Hidd el, hogy semmilyen törést nem okozott volna benne vagy krízishelyzetben kis konfrontálódás vagy pofon kisebb korában, ha nagyon elszaladt vele a ló.

Az én anyukám nagyon jól nevelt minket. De olyat soha nem tudtam volna elképzelni, hogy ne tudjon miattam puszit adni apának, jól elküldtek volna a fenébe mindketten, ami egy életre elvette volna ettől a kedvem. A napozós storynál pedig odajött volna hozzám, hogy a képébe merem-e mondani. Nekem kicsit olyan, mintha mégis egy fal lenne köztetek.

Bevallom, néhány pofon is elcsattant kiskoromban - főként a tanulás miatt, ezt sem sérelmezem, sőt hálás is vagyok, mert lett belőlem valaki.

Persze most nem azt mondom, hogy kezd hozzá pofozkodni otthon...

Talán jó megoldás lehet amit ez egyik válaszoló írt, hogy menjetek el együtt programokra, hogy tudatosuljon benne, hogy a ti házasságotokban ő egy nevezzük így, alárendelt személy. Persze a legeslegelső lépés beszélgetés a férjeddel. Mondd el az érzéseidet, hogy lassan kívülállónak érzed magad a saját családodban. Ha nem érti meg akár többször is. De mivel nagy lányotok van már, vele is leülnék beszélgetni, miután már érezheti a változásokat.

Szóval nem feltétlenül az az anya a jó, aki nem szól soha rád, nem NEVEL és rá lehet nyugodtan nőni a fejére.

Remélem nem bántottalak meg a válaszommal, csupán segíteni szerettem volna.

23L

ma 09:08 vagyok

Azt feltétlenül mondd el a férjednek és magadban is foganatosítsd, hogy a jó nevelés nem mindig csak babusgatásból áll. Persze nagyon sok ilyenből is, de van kellemetlenebb része is, amikor az ember ELVÁR, KÖVETEL, NEM ENGED, stb, ami mind-mind az ő egészséges fejlődéséhez is kell (szellemi) és emellett. Az életben sem tehet meg majd bármit. Valakit nem csak anyagilag lehet elkényeztetni. Valahol én is érzem ezt a saját bőrömön is, högy talán nem voltam felkészülve kellően az életre, és mostanában kapom a pofonokat sorra az élettől/tudom,hogy lesznek mégbővelezután is/. Az esetlegesen otthon elcsattantak fele ennyire sem fájtak.

De ez most mindegy, rólatok van szó.

A fent kiemelt dolgokat ne feletsétek el az elkövetkezendő 4-8 évben sem a leányzó nevelésénél,támogatásánál.

Ne hagyjátok, hogy így viselkedjen! A munka (a tiéd és a férjedé is) nem lehet mentség arra, hogy így kisiklanak ezek a dolgok. Mások 3 gyereket nevelnek 2-en, de úgy is van, hogy egyedül (a párom anyja is így tett, mert az apukájuk meghalt, mikor 6 évesek voltak /2 iker/ és egy 14 éves...gondolhatod) és nagyon jól megoldotta a helyzetet.

Persze... megértem, hogy nehéz eltartani a családodat pluszmunkával. De nem szabad most struccpolitikát folytatnotok. Főként a férjedre értem. Fel kellene fognia a helyzet súlyosságát.

L23

Hát ez kész van. Többször is elolvastam a kérdést, és még mindíg nem tértem észhez. Két lányom van, nagyobbik négy éves, kicsike meg három hónapos, és nálunk is hasonló a szitu, csak nem ennyire pikkel rám a nagyobbik. Nem tudom én sem hová tenni a viselkedését az enyémnek, de ha ez lesz mint nálatok, valszeg kiakadok én is.

Pl a spórolt pénzből vennék magamnak egy fitnesz bérletet azzal a szöveggel, hogy úgyis undorító hájas dög vagyok, nyaralni nem megyek mert útban vagyok neked, úgyhogy most fogyókúrára költöm a nyaralásra szánt pénzt, amiért megdolgoztam. Valahogy fel kellene ébreszteni a lányodat, mert kamaszkor ide vagy oda, azért ez mégiscsak túlmegy minden határon, hogy az apjának ecseteli a te alakod hiányosságait, amit gyanítok, hogy a szülés után változott meg. Abszolút nincs rálátása a dolgokra, és attól, hogy nem mond ilyeneket még nyugodtan lehet apás. Ez már nem normális állapot szerintem. A párod tudna ebben segíteni, pl hogy leállítja amikor így próbálkozik, mondjuk megjegyezhetné néha a lányotok elött, hogy csinos vagy, vagy más módon kifejezhetné a szeretetét feléd. Ha meg szóvá teszi, hogy te puszival üdvözlöd az apját, akkor meg párod is felkelhetne, és adhatna egy puszit.

Örülök hogy le lettem 0ázva, ebből látszik nekem van igazam, de tudid mit?

Akkor tessék:

Tényleg féltkeny rád, mert a férjed tök jó pasi, de annyira, hogy szerelmes lett belé a saját lányotok.

Szóval ne említsd neki, csak menj el pszichologoshoz, és kérj tőle tanácsot, hogy kezeld, meg kérj gyógyszereket piszichihátertől, és titokban add be neki...

Utolsó nem tudom miért akadt ki ennyire (hozzáteszem én nem pontoztam senkit sem le, sem föl.

De miért azonosítod a saját esetedet a kérdezőével?? Lehet, hogy valóban hasonló, de nem ugyanolyan. Az addig még ok, h idegesít az egyik szülő, nem tudod elfogadni. De ezt magadban lerendezed, nem pedig NEM ENGEDED, hogy éljék a saját életüket (gondolok itt a puszira). Legközelebb már befekszik az anyja meg az apja közé a gyerek, h ne tudjanak szeretkezni, vagy mi?

Írod h a nyaraláson engedje el a férjét meg a lányát valahova...és ő addig mit csináljon? Robotol az anyuka egész évben azért, hogy a "kislány" azt csináljon amit akar, az anyuka meg kuksoljon a szállodai szobájában egyedül...persze. Ne felejtsd el, hogy anyuka és apuka érzelmei még nem hűltek ki egymás iránt, nem úgy, mint sajnálatosan a te esetedben. A te szüleidnek már úgy tűnik nem volt szükségükegymás társaságára, szeretetére, testére. Ez egészen más színben vilgítja meg szerintem a helyzetet.

Bocs a kirohanásért, de picit felhúztam magam a válaszodon. Senkit nem akartam bántani, csak itt fontos különbséget tenni.

23L

Azért kedves kérdező, szívesen vennénk, ha írnál majd a fejleményekről, ha lesznek:);)

23L