Hogy kezeljem a kamasz lányomat? Rivalizál velem.

Nagyon jó, hogy bevallod magadnak, neheztelsz rá. Úgy látszik, a saját érzéseiddel tisztában vagy.

Ő ugyanaz a tündéri kislány, aki melletted cseperedett, ezt ne feledd! ;)

Én már olvastam olyat, hogy egy kamaszlány szó szerint szerelmes lett az apjába, olyan szinten, hogy a szexuális kapcsolatot is bevállalta volna.

Nem azt mondom, hogy nálatok is ez van, de ez egy megtörtént eset.

Szóval a férjeddel kell a dogot megbeszélni, és csírájában elfolytani, nehogy nagyobb galiba legyen belőle.

Talán hagyd szépen békén a lányodat - általában nem a kislány rivalizál az anyjával, hanem fordítva. Ha most ilyen durván rivalizál veled, akkor az azt is jelenti, hogy most próbálja bepótolni azt, hogy az apjából eddig csak a kondenzcsíkot látta, és most próbál VÉGRE leszakadni rólad, merthogy ötévesen ezt úgy fest, nemigen sikerült neki (ezért volt "anyás").

Hagyd ezt meg neki. Lehet, hogy nem szép, hogy téged kicikiz a hátad mögött, de ezt neked az apájával kell tudni lerendezni, nem pedig a gyereket piszkálni. Kamszodik, és végre felfedezi , hogy nő és van apja is.

Én úgy látom, hogy te vagy az, aki féltékeny vagy a gyerekre, és nem íbrod elviselni, hogy a lányod apás lett. A játszmázások lényege nem az szokott lenni, hogy egy 14 éves kamaszlány játszmázik, hanem ez, hogy az anyja játszmázik, és a gyerek csak a tudattalan nyomást veszi fel. Én úgy gondolom, te nem engeded a lányodat szabadon lélegezni, és erősen féltékeny vagy arra, hogy most "apás", és nem anyás. De neki erre van szüksége, akkor hagyd végre békén!

Vonulj vissza a héttérbe kicsit, ha szüksége lesz rád, majd megtalál.

Bocs, utolsó válaszoló, de ezzel nem értek egyet.

Bizonyos mértékig igazad van, de akkor sem gúnyolhatja az édesanyját ilyen módon, és igenis kezelni kell a helyzetet.

Igen, én is leírtam, hogy az Anyában is munkál a féltékenység és neheztel, de ezeket el meri mondani, belátta. Ez fontos!

Kedves Anyuka, akarjatok változtatni, és segítsetek a kislánynak megtalálni a helyét a családban!

Palm: igaz, hogy nem gúnyolhatja az anyját, de ezt apukának és anyukának kéne megoldani egymás közt, nem pedig a gyerekre tenni azt a súlyt, ami nem az övé.

Aki azt a szamárságot írta, hogy a gyerek annyira szerelmes az apjába, hogy akár a szexuális kapcsolatig s elmenne, annak szólok, csak hogy tudja: irtózatos baroms--got beszél. Egy gyerek SOHA nem akar szexuális kapcsolatot az apjával létesíteni - az apának pedig mindig tudnia kell, hogy mi a tabu és hol vannak a határok. A "szerelmes az apjába" nem egyenlő azzal, amikor valaki valóban szerelmes nőként egy férfibe!

Gyk: ez nem egyenlő a szexualitással! Semmi, de semmi köze hozzá!

A kislánynak úgy látszik, hogy annak idején nem sikerült az Ödipusz-szakasz megoldása (ezért volt "anyás" - anyuka nem engedte érzelmileg el az apjáig!), és most, a kamaszkorban újra megpróbálkozik ennek a helyrehozásával. Ezért ilyen durva az anyjával - mert valójában érzi, hogy az anyja zsarnokoskodik felette (is), és nincs sok esélye "legyőzni" a mamát és megkapni apukát. A kamaszkor egyik nagy feladata, hogy újra átnézze és átrendezze a kisgyerkkortól kiinduló életszakaszokat. Ezért is írtam a kérdezőnek, hogy TÜRELEM!

A férjnek nagy teher az, hogy munkanélküli - ez mindig nagyon megvisel egy férfit. Ezt tudni kell! A kislány számára most elérhető apuka, de azt is tudja, hogy apuka nem dolgozik, anyuka a családfenntartó.

Kérdező: ha végképp nagy teher ez a családi probléma

akkor javaslom a családterápiát, mindhármotoknak. Én úgy látom, hogy nagyon-nagyon jó volna. Neked is, mert kimerít a rivalizálás, a család fenntartása, a sok munka, de a többieknek is: a férjednek az önbizalomhiány miatt (ami a munaknélkülisége velejárója), a lányodnak a sok kamaszkori feszültég kezelése miatt, neked szintén az önbizalmad helyreállítása miatt (öregedés, elhízás stb.).