Mit kell/tilos tennem gyász alatt?

Ez f.szság, már bocsi. Mi az, hogy mit kell tenni, és mit tilos? Hogy jöttök ahhoz, hogy megmondjátok neki?

Senki nem mondja meg neki,csak válaszoltak a kérdésre,hogy ők mit gondolnak mit illik,mit nem illik..

Ahogy te is megmondtad a véleményed..nem igaz???

Fogadd őszinte részvétemet!

Mivel egy ilyen halálesetnek Te is a szenvedő alanya vagy, így rád nézve gyakorlatilag nincsenek kötelezettségek. Bármi olyat tehetsz, amit úgy érzed, hogy megnyugvást tud adni. Való igaz, hogy gyászban nem szoktak viccelődni, mulatozni, de ez belülről jön, nem az etikett előírása. Inkább azokra nézve vannak "szabályok" akik egy gyászolóval találkoznak vagy a közelében élnek. Tehát ha valaki éppen ízetlen viccekkel szórakoztatna, vagy a hétvégi ereszdelahajampartira hívna, az lenne bunkóság.

Kívánok neked megnyugvást, erőt és kitartást ebben a nehéz időszakban.

Szerintem ez eléggé középkorias felfogás. Nekem még nem halt meg senkim, úgyhogy nem tudom milyen érzések száguldoznak ilyenkor az emberi lélekben, de nem hiszem, hogy az a legjobb módja, hogy bezárkózzon és csak siratózenéket hallgasson.

Amikor nekem nagy lelki fájdalmam volt (tudom, hogy ez közel sem hasonlítható egy szülő elvesztéséhez), akkor én úgy estem túl rajta, hogy ott aludtam a barátaimnál, hogy soha ne maradjak egyedül és szórakoztató dolgot csináltunk.

Szerintem ne azt nézd, hogy mások mit gondolnak mit jelent a gyász, hanem hogy te mitől éreznéd jobban magad. Ha mozizás, strandolás, kirándulás (családdal barátokkal) esne jól és elvonná a figyelmedet, tedd azt.

Ha senkivel nem akarsz beszélni csak egyedül maradni, akkor zárkózz be a szobába, nézz filmeket, hallgass zenét olvass vagy csak gondolkozz.

Vagy hívd át egy-egy barátod, ha nem akarsz teljesen egyedül maradni.

A fekete ruha marhaság (úgyse mondja meg rólad egy idegen, hogy gyászolsz vagy csak simán feketében vagy, az ismerőseid meg úgyis tudják mi a helyzet), ha mondjuk te nem érzed úgy, hogy ilyen mód szeretnél gyászolni.

Van egy régi osztálytársam, akinek az édesanyja halt meg, neki nagyon sokat segített az iskola pszichológusa! Szerintem beszélj a sulitok pszichológusával (ő ingyenes, de nem tudom, hogy nyáron is működik e), vagy keress a városotokban szakembert!

Részvétem és kitartás!!

Részvétem.

Én is azt mondanám, hogy semmit nem KELL ilyenkor csinálni - tedd, amit a szíved diktál. Gondolj arra, hogy Apud még egy darabig lát téged fentről, és biztos azt szeretné látni, hogy megmaradsz önmagadnak.

Itt valaki írta, hogy nem illik zenét hallgatni. Nem tudom... ha az vonja el a figyelmed a fájdalomtól, hogy őrült metál tombol a szobádban, akkor tedd azt (persze légy tekintettel a többiekre azért!)

Másvalaki meg azt írta, hogy nem illik viccelődni. Nem rég halt meg a legjobb barátom édesapja, és ott töltöttem náluk egy pár napot. Sokat sírtunk... de sokat nevettünk is; mikor felelevenítettük, hogy ezt, vagy azt csinált, mondott.

Ha még egy pár napig jól esik, akkor beszélgess vele tényleg. De aztán hagyd elmenni. :)

Részvétem!

A fekete ruha egy évig, bár így szokás, a Te korodban túlzás... most még igen, de pár hét, hónap múlva már nem muszáj. Majd érezni fogod úgyis, hogy mikor tudsz már felvenni más színt is. (18 voltam, amikor bátyám meghalt, és még az egy év után is feketében jártam, és színesebb, tarkább ruhákban pedig a mai napig sem érzem jól magam, pedig mindennek már 7 éve.)

Kitartás! Idővel másabb lesz...

Részvétem!

Azt nem értem, hogy mit kell így kiakadni, hogy középkori felfogás, meg nem kell a hülye szokásokhoz ragaszkodni. Már elnézést, de feltett egy kérdést, hogy mit illik, mit szokás csinálni, mert még sosem volt ilyen. Ebből értelmes ember arra következtet, hogy szeretné azt csinálni, amit illik és szokás, csak nem tudja mi az, ezért valaki mondja meg neki.

Vagy szegény azt hiszi, hogy amit szokás, neki is azt kell.... de mi felvilágosítottuk, hogy nem feltétlenül, hisz modern világban élünk, ahol már nem minden téren mások berögzült erkölcseit kell követnünk. Pl. nekünk már van választási lehetőségünk, hogy a saját emberi mivoltunkhoz illő módon gyászolhassunk.

Amúgy a válaszokban bent volt a kérdésre adott felelet is.

Szerintem meg éppen hogy hallgasson zenét.

Már ha ehhez van kedve és úgy érzi, ez segít.

Tedd azt ami szívedből jön.

Nem KELL direkt szomorkodnod, gyászos arccal mászkálnod, nem KELL sötétben járnod, az ember amúgy is lelkében gyászol igazán, nem a ruhájával.

Aki elment, annak már mindegy, itt most az élők szenvednek már csak.

Egy új élet kezdődik, apukád nélkül.

Ez nem könnyű, de nem a világ vége, hiszen az élet folytonos változás.

Ha sírnod kell sírj, de ne érezz bűntudatot, ha netán jókedved van, míg körülötted mindenki szomorú.

A halál az élet velejárója, teljesen természetes dolog.

Kívánom, legyen sok erőd folytatni az életed és élni a lehető legteljesebb módon!

Részvétem... :(

Én csak annyit tennék hozzá, hogy ilyenkor az ember nem azért nem tesz meg dolgokat, mert nem illik, hanem mert az adott hangulatban nem tudja megcsinálni. Ne azért ne menjen pl a Szigetre, mert nem illik, henem mert ebben a helyzetben nem tudná megtenni. 15 évesen a gyászruhát meg túlzásnak tartom egyébként. Nem kell fapofának lenni, ha a gyász feldolgozása úgy könnyebb -ahogy írták is- hogy anekdotáznak az elhunytról, akkor igenis nevessen.

Ja, egy munkarátsamnak meghalt az anyósa, feketében járt pár napig, közben alig tudta letörölni a vigyorgást az ercáról, úgy örült. Akkor ő gyászolt? Nem, csak azt tette (vette fel), amit illik...