Miért nem vágyom már kapcsolatra?
Pici korom óra a párkapcsolatot tartom az egyik legfontosabb dolognak az életben, azóta arra vártam, hogy mikor lehetek elég nagy hozzá.
Volt két komoly kapcsolatom, és 2 éve azt vettem észre, hogy teljesen megváltoztam. Egyáltalán nem hiányzik az egész, nincs kedvem alkalmazkodni, kellemetlenül érzem magam ha eszembe jut hogy kizökkennék a megszokott kis életemből. Ugyanakkor azonnal megtenném ezeket a legjobb barátaimért, vagy a hobbimért. Ha belegondolok, már húzom a számat, hogy meg kéne majd osztanom a pénzem, a házam, vagy egyéb tulajdonom. Hogy nem lehetnék egyedül otthon stb. Olyanokon gondolkozom, hogy mi lenne ha külön ágyban aludnánk majd, vagy méginkább lenne külön házam, sőt esetleg ha össze sem költöznénk. Eljegyzésre, esküvőre még ennyire se vágyom. De nem várhatom, hogy más ezt elviselje.
Ja és, NEM csalódtam soha, és nem "élni" akarok (buli, pia, cigi, drog, bármi ami ezzel jár szigorúan kihúzva nálam mióta eszemet tudom). Ha eszembe jutnak a régi kapcsolataim (együttalvás stb, ami alkalmazkodás), kellemesen gondolok rájuk.
Igazából én jól érzem magam, csak nem értem, hogy miért van ez?
Ezt megint nem én mondtam. Ha nem értesz valamit, nyugodtan kérdezhetsz is. Semmi szükségem rá, hogy mentegetőzz.
Az is természetes, hogy mivel nem vagyok gondolatolvasó, a saját gondolataim jelennek meg a szavaimban. Akár képek, félelmek, bármi. Hogyan is lehetne ez másképp? Sehol nem állítottam, hogy ezek a Te félelmeid. Felelősségre sem vontalak semmiért, tehát nincs is mit megbocsátani. Egyszerűen az a magyarázata (minden ítélkezés nélkül), miért erről beszélgetünk, hogy te pont ezt a kérdést írtad ki, pont így, nekem meg van ráérő időm.
Téged érdekelt valami, amire én adtam egy választ a pszichológia eszköztárából. Honnan tudhatnám, hogy ez mennyire illik rád, a helyzetedre? Majd annyit hasznosítasz belőle, amennyit akarsz/tudsz. Az viszont nem belelátás, hanem egyszerűen tapasztalat, hogy ha mástól kérdezel olyat, amire neked és csak neked van lehetőséged tudni a választ, ott nem tiszta minden.
Ui.: Ha meg vagy győződve arról, hogy mindaz, amit mondok haszontalan, és nem igaz, akkor egyszerűen figyelmen kívül is hagyhatod. Vajon miért nem ez történik?
Mert szeretek vitatkozni talán, és szeretem ha pontosan úgy értik amit mondok ahogy én értettem? :)Ez egy jellemvonás, és ennyi. Miért kell utálni rá hogy valami több van mögötte?
Lehet hogy rosszul tettem fel a kérdést, nekem mindenről megvan a saját elképzelésem, csak kiváncsi voltam, hogy mások mit gondolnak. Ilyen egyszerű. Miért kell mindent kianalizálni? Bocs, valószínűleg a stílusod az, ami irritál.
Lehet. Nem mindenki szereti, ha kianalizálják.
Sajnálom, ha ettől rosszul érzed magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!