Mit tegyek ha az anyám és az apám is alkoholista? 20 éves fiú egyetemista

Teljesen aterzem..az en szuleim is alkoholistak..folyton veszekednek..es minden rajtam csattan..mindenert engem szid..anyam.En sem birom kivagyok idegileg..minden heten megsiratatt..es mar olyanokat vagott a fejemhez,hogy azt hittem megbolondulok(pl:hogy mert nem lettem fiu,vagy neki mindegy,hogy elek vagy halok...stb).

Nem tudom meddig birom meg..pedig szamtalanszor mondtam ne igyanak,mert eltavolitanak maguktol..de hiaba beszelek..ha nem akarnak megvaltozni..es nincs ahova menekulnom,sajnos.Nagyon faj,hogy ennyire fontos szamukra az alkohol es en es a tesom..:((

18/L

megosztom veled a tapasztalatom.

ahogy az életkorom változik, mindig egy kicsit másképp látom a magam helyzetét, mindig érik valamit a dolog.

az én családomban nem az alkoholizmus, hanem más bántalmazási forma volt jelen mindkét szülőm részéről. én szülői kényszer hatására (20-21 évesen) elköltöztem otthonról, és önmagam eltartása, illetve az egyetemi tanulmányaim végzésére ment el minden energiám. pár évvel később elkezdtem dolgozni azon, hogy felépítsek amennyit csak leeht ezekből a családi kapcsolatokból. keményen dolgoztam ezen is, aztán kb. 8 év múlva arra eszméltem, hogy a családtagjaim újra ugyanazokat a dolgokat elkövetik velem szemben, teljesen gátlástalanul.

én jelenleg ebben a helyzetben és a magam fejlődési szakaszában a következőket tudom mondani:

- a változásokhoz két ember kell. te hiába állsz készen a változásra, ha a másik ebben nem partner. bármennyire is hihetetlen, de lehet, hogy semmit nem ért abból, amit modnasz vagy érzel, és SOHA NEM IS FOGJA megérteni. nagyon gyászos ez a felismerés, de szembe kell nézni ezzel, ha ez a helyzet. sőt, továbbmegyek: valószínűleg soha nem fog IGAZÁN erkölcsileg felelősséget vállalni azokért a károkért, amelyeket veled szemben elkövetett

- az ő életükért nem vállalhatsz felelősséget, a döntéseiket nem veheted át tőlük. ha édesanyád vele akar maradni, szíve joga, még akkor is, ha úgy érzed, ezzel ő nem tesz jót magának

- A te életedért viszont te felelsz! az én tapasztalatom az, hogy amikor megpróbáltam felépíteni valamit, amiről valami családszerűség elmondható, az egész helyzet olyan volt, mintha zsákkal hordtam volna be a fényt egy sötét házba. Ha ezt az energiát a SAJÁT életemre fordítottam volna, hegyeket mozgathattam volna.

- meg kell tudni tanulni segítséget kérni és elfogadni. 20 évesen nagyon nagy teher egyszerre tanulni, dolgozni, albérletet fenntartani, aggódni nemcsak amiatt, hogy lesz-e munkád, hanem hogy lesz-e ennivalód. nekem sokat kellett nemcsak nélkülöznöm, hanem szó szerint éheznem is. engem ez befelé fordulóvá tett, nem mertem senkinek ilyesmiről beszélni, mert nagyon szégyelltem magam, és senkinek nem akartam problémát okozni. mai fejjel ezt már teljesen másképp látom!

röviden ennyi! attól még, hogy megvéded magad tőlük, még szeretheted őket, aggódhatsz értük...