Csak én utálok temetésre menni vagy más is van így?

Senki sem szeret temetésre járni,legalábbis szerintem nem,mert ha valaki mégis,akkor annál már gondok vannak!

Azt sem értem,hogy,hogy képesek kamerázni a temetést!

Egyébként mindenki másképp gyászol. A legtöbben sírnak,de van aki ilyenkor lehúzódik a többiektől,csöndesebb lesz,stb.

Én emiatt egyeltalán nem tartalak érzéketlennek!

Részvétem!

Én sem szeretek oda járni, de néha muszáj.Másrészt viszont mindenki akkor és úgy gyászolja meg a hozzátartozóit, amikor és ahogyan akarja. Történetesen nem baj, ha otthon és akkor mikor senki sem lát.

Voltam pár temetésen és kicsit szimpadias és rém idegen azokat nézni, akik erőltetik és azokat, akik eljátszák mennyire szerették az elhunytat , közben évekig sem nyitották rá az ajtót. Piha! Jó nagy szeretet lehet akkor?!.

Szóval sok esetben színház az egész. Tisztelet a kivételnek.

Sajnállak, és nagyon megértelek. (Én is gyászolok.)

Hogy a temetésen nem tudsz sírni, az egyéni vonás. Senki sem tudhatja, hogy neked mennyire fáj belül a gyász, a veszteség, és mennyire vagy sokkos a friss gyász okán. A te érzéseid a tiédek. Senkinek sincs joga megítélni téged id--ióta sztereotípiák után.

Aki pedig azt lesi, hogy ki sír és mennyire, az talán menjen szépen haza és kapcsolja be a Tv-t és nézzen valami szappant. Általában azok szokták lesni árgus szemmel a másikat, hogy ki sír mennyire vagy ki nem, akik untakoznak és egyáltalán nincs semmi kötődésük a halotthoz. Unatkozó falusi vagy utcabeli rosszindulatú vénasszonyok kedvence az ilyen gáncsoskodás. Ne törődj velük! Ha nem tudsz a temetésen sírni, csak otthon, egyedül, ahol senki sem lát, akkor majd otthon fogsz sírni, amikor senki sem lát és enyhül a friss gyász miatti sokkod.

A temetés tényleg nem kellemes esemény, de muszáj rajta átesni, mert ezzel záródik le egy szakasz a gyászban, egy nagyon fontos szakasz. Fizikailag elbúcsúzik az ember a valaha szeretett embertől: látja, hogy eltemetik, látja a koporsót, a koszorúkat stb. Később, a gyász során könnyebb annak, aki a temetésen ott volt, mint annak, aki nem. Nem véletlenül találták ki ezt a szertartást őseink.

Minden jót, erőt és kitartást!

Jaj, kicsi lány, most olvastam a korodat... :( Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon már szembesülsz a gyásszal.

Én is ilyesmi idős voltam, mint te, amikor egymás után több, nagyon szeretett embert is elvesztettem. Nagyon megértelek. Nincs semmi baj, akkor sem, ha sírsz, akkor sem, ha nem a temetésen. Most csak az a fontos, hogy viseld el.

attól hogy valaki nem sír a temetésen nem jelenti azt hogy nincsnek érzéseink.

minthogy valaki nem hord sokáig fekete ruhát, vagy nem is hord nem jelenti azt hogy nem szenved vagy gyászol..

hiszen belül a szivünkben gyászolunk nem pedig a külvilágnak..