"Manapság a legtöbb nő kisbabát akar, és nem gyereket. " Mi a véleményetek erről az állításról?

A gyerek nem kor megjelölés, hanem rokoni viszony, tehát egy idősebb pl. 65 éves nőnek a GYEREKE lehet 41 éves. Nem összetévesztendő a gyermekkel.

Tehát a nők valójában gyereket akarnak, de ez így mondani olyan snassszzz, és ezért inkább finomkodnak egy kicsit: kisbabát, babát, babót, mert úgy gondolják, hogy ez igy cukibb, hát hiszen a téma is pont ezt kívánja, és mikor mindezzel már átestek a ló túlsó oldalára, felteszik a kérdést itt, hogy miért utálatoskodnak egyesek a kisgyermekes anyukákkal.

Aki csak kisbabát akar, és nem gyereket, az valószínűleg a saját szeretethiányát úgy akarja pótolni, hogy a tőle függő, az ő gondoskodására, törődésésére szoruló ártatlan kisgyerek veleszületett isteni szeretetét a maga számára rendre megcsapolja.

Az iyen ember mérhetetlenül önző és birtokló. Akkor is, ha áldozat volt, mert nem kapott a saját szülőjétől szertetet. Amíg ezt nem veri le máson, addig áldozat, amint azt teszi, amit fentebb leírtam, agresszor. Innentől nem számít, hogy ő mennyit szenvedett és ki miatt, hanem az, hogy miért veri ezt le ártatlan embeereken, ahelyett, hogy a saját problémáján maga dolgozna és megpróbálná azt megoldani?

Azt hiszi, hogy a gyerek a tulajdona, csak mert történetesen az ő testéből fogant és bújt a napvilágra. Elfelejti, hogy csakis Isten tud életet teremteni, senki más. Az ember a szaporodással csak az Életet adja tovább.

Csakhogy ehhez hatalmas felelősség is társul: a szülői felelősség! Ezt szokták általában lepasszolni azok az emberek, akik "csak" kisbabát akarnak, de nem gyereket.

És ami a legrosszabb: legtöbbször ez a felelősség éppen a gyereken landol vagy a férjen, aki azt veszi észre, hogy a meglevő két (három stb.) kiskorú mellé kapott egy sokadikat is: a feleségét. :(