Miért nem tud a családom elfogadni olyannak amilyen vagyok?
20 éves vagyok, 182cm és 55 kg és lány.
De persze, sokszor eszünk együtt minden vasárnap pl mamánál, és előttük eszek mindent. Mégis ezt mondják. Mindig visszavágok néha kicsit erényesebben is, de akkor meg az van h beszélek a mamával vagy anyuval, h ők csak jót akarnak. De ha meg "szelíden" mondom h hagyjanak már, vagy viccelődve visszavágok, akkor még inkább rákezdenek még jobban. Napi szinten ez már nagyon idegesítő, és már ahhoz sincs kedvem h örökké az ellenkezőjét mondjam mint amit ők, a hallgatásom meg olaj a tűzre.
Erre csak azt tudom mondani, h engedd el a füled mellett a megjegyzéseiket. Tanuld meg nem meghallani! Így nekik is meghagyod a sopánkodás élvezetét. -.-"
Vagy... beszélgess el velük erről, h mennyire zavar, amit csinálnak. Ha nem értik meg, akkor marad az előbbi verzió.
08.42 vagyok. Tudom, milyen a helyzeted, én 190 cm vagyok 70 kg és fiú. Engem mamáméknál a szomszéd is ezzel cseszeget. Ha pl. este nem 4 hanem csak 3 kiflit eszem, elkezdi a dumáját, hogy meg fogok halni, csontritkulásom lesz 25 éves koromra stb. Pedig jól érzem magam így. Inkább vagyok most sovány és pár év múlva átlagos, mint most "husi" és később 130 kb. Ha éhes vagyok, eszem. Nem tudom mi ebben a nagy csoda.
Van olyan ismerősöm, aki nálam soványabb, napi 5-6 szendvicset eszik, ha hazaér ebédet és este vacsorát. Mégsem hízik, pedig nincs semmi baja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!