Olyan felhasználók segítségét kérem, akik már jártak így. Hogy tettétek túl magatokat rajta?
Most ért véget egy baráti kapcsolatom, ami már 6 éve tartott. Az eltelt több mint fél évtized alatt nagyon jó barátok lettünk (legalábbis azt hittem), közösen jártunk szórakozni, sokat lógtunk egymásnál, minden gondunkat, bajunkat megosztottuk egymással. Voltak súrlódások, de ezeket mindig megbeszéltük. Viszont most sajnos végérvényesen megromlott a kapcsolatunk, már lassan 3 hónapja. Elszállt magától, mert összejött neki az élet, és már nem vergődik velem. A legutolsó beszélgetésünk alkalmával is megsértett, és nem is kért bocsánatot.
Azt hittem, h megismertem az évek alatt, és megbízhatok benne, de úgy néz ki, nagyon pofára estem.
Ti, akik jártatok így, hogyan tettétek túl magatokat a csalódáson? Mit tennétek a helyemben?
Kedves utolsó!
22 éves vagyok, a barátság még középsuliban kezdődött, aztán az egyetemista koromban is kitartott (igaz, csak én jártam egyetemre, ő melózott). Elég fura érzés, h 6 éven keresztül tévesen ítéltem meg egy embert. Pedig abban biztos vagyok, h ez nem egyoldalú dolog volt.
A válasz írója 85%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 14:41
Csak annyit szeretnék korrigálni, h fiúk vagyunk, és legjobb barátok voltunk éveken keresztül.
válasza: válasza:Az ilyesmi nagyon fájó tud lenni, pláne, ha igazi barátság volt.
Én is jártam hasonlóképpen egy barátnőmmel, aki mélyen megsértett, be is akart csapni és most ő csodálkozik, hogy haragszom rá. Bocsánatot persze nem kér, de állítólag hiányzik neki a barátságom...hát, sorry...
Viszont egy másik, sokkal régebbi barátnőmmel sikerült kibékülnöm, és megint jóban vagyunk, kiderült, hogy félreértés történt és összejöttek neki rossz dolgok.
Szerintem inkább hanyagold a barátodat / aki már nem az /. Megsértett, nem foglalkozik veled...Aztán, ki tudja, a nagybetűs Élet talán megint összehoz titeket, végül is, nem lehet tudni. De feltétlen légy nyitott új barátságokra, hiszen még olyan fiatal vagy...
válasza: válasza:Szia!
Nem ismerjük a részleteket, de:
- észrevette, hogy megsértett? Biztos? Mert van úgy, hogy az ember akaratlanul nagyot tipor, aztán néz, hogy mi a baj.
- Nem fordulhat elő, hogy mivel neki "összejött az élet", féltékeny vagy rá, és ezért hibát keresel benne, hogy bánthasd? Nem akaratlagosan, hanem önkéntelenül gondolom - te hülyére tanultad magad, még sincs állásod, ő viszont évek óta pénz keres, és sok tekintetben sikeres.
Nem tudom, csak találgatok. Ha direkt sértés volt...
Te tudod, hogy mennyit ér neked ez a kapcsolat, megéri-e megbeszélni. Lehet, hogy nyomja valami a lelkét (veled kapcsolatban), csak egyszerűen nem bírja kinyögni, és ahelyett fricskáz. Talán hat évet nem kéne hagyni füstbe menni 3 rossz hónap miatt anélkül, hogy megpróbáltátok volna helyrehozni.
Szia!
Igazad van, tényleg elég kevés dolgot árultam el a sértéssel kapcsolatban. talán ha leírom, akkor jobban véleményt tudsz formálni.
Sajnos a sértés szándékos volt. Idén tavasszal mélypontra kerültem, szerelmi bánatom volt, romokban hevert a magánéletem és az önbecsülésem, és a tanulmányaim is megfeneklettek pénzhiány végett. Ő mindenről nagyon jól tudott.
Egy este beszélgettünk, éppen azt ecsetelte, h miket fog vásárolni a következő fizujából. Én csak annyit feleltem neki, h sajnos most nem tudok venni semmit, mert nincs rá dellám. Erre ő pancsernak nevezett. Miközben nagyon jól tudta h mennyire mélyponton vagyok. És én el is mondtam neki, h ez mennyire rosszul esett, pláne tőle. Ez volt az utolsó beszélgetésünk.
És kérlek, hidd el, nem az irigység beszél belőlem, sőt. Én mindig nagyon boldog voltam, ha őt öröm érte az életben, és ennek mindig hangot is adtam. És most is ürülök, h nincs akkora kakiban, mint én, legalábbis szerintem. Meg eleve: attól hogy neki rosszabbul menne bármivel is a sorsa, mint nekem, attól én még boldogabb lennék, teljesebb lenne az életem, jobb lenne nekem? Nem! Irigykedni nem szabad, mert nagyon csúnya és ostoba dolog, ráadásul felemészti az embert!
Sokat ér nekem ez a kapcsolat. Ő volt a legjobb barátom, sokat segített nekem, és én is neki. Szinte szavak nélkül megértettük egymást. De ennek sajnos úgy tűnik vége. Hogy neki nyomná vmi a lelkét? Nem hiszem, nem az a lelkizős típus.
És persze az örök kérdés: miért nem keresem meg én? Ő sértett meg, ő fordított nekem hátat, ő nem törődik velem, de legyek megbocsátó, és tegyem meg én az első lépéseket? Persze, ez nem hangzik rosszul, DE! Ha ezt megbocsátom neki, akkor az egy jelzés lesz a számára. Jelzés, miszerint ha ezt is megengedhette magának komolyabb következmény nélkül, akkor megengedhet mást is, durvább dolgokat is. Majd azokat is meg fogom bocsátani...
De ennek lenne értelme hosszú távon?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!