Mit lehet ilyenkor kezdeni?

Van egy fiú barátom,egy ideje eléggé mélyponton van, mikor mi miatt. Ha nem kérdezem mi baja van akkor azért vagyok a rossz,hogy már én se foglalkozok vele de ha megkérdezem miért szomorú, akkor azt mondja, hogy ne foglalkozzak vele, meg ne érdekeljen mi van vele, meg hozzá van szokva, hogy ő nem érdekel senkit. De én nagyon szeretem a srácot, és nem akarom magára hagyni, pedig sokszor megbánt ezekkel a dolgokkal. Éppen emiatt elég hülyének érzem magam, hogy mindig vele foglalkozok, de nem lenne szívem magára hagyni. Nincsenek barátai, nincs akire számíthatna, de teljesen ellök magától. Mindent nagyon hamar a szívére vesz, és vérig sértődik, olyankor napokig nem keres. Rengetegszer meghallgattam már a problémáit, próbáltam neki segíteni, de mostanában már el se mondja, hogy mi bántja. Letudja annyival, hogy nem akar róla beszélni. Közben tudom, hogy igen is szeretne erről beszélni valakivel, mert régebben mondta, hogy mennyire jó, hogy meghallgatom. Most meg azt hiszi, hogy nem érdekel, és csak 'muszályból' kérdezem hogy van, pedig ez nem igaz. Bármit mondok neki, beleköt, kiforgatja a szavaimat, és aztán nekem van lelkiismeret furdalásom, hogy megint megbántottam.

Mit csináljak?

Segíteni szeretnék neki, de nem hagyja. Rossz nézni, ahogyan szenved.

Azt ne mondjátok, hogy ne foglalkozzak vele, mert nem tudnám megtenni, sajnos.