Nem unalmas, mikor valaki folyton beleszól az ember életébe?

Az anyámról van szó, aki a mellett hogy lusta, képmutató, irigy még az életembe is beleszól

Egyszerűen már nem is tudom szeretni, olyan mint valami rossz "lakótárs" akit tűrni kell, és szeretnék tőle minél előbb megszabadulni.

Nem óhajt dolgozni már 12 éve, átmenetileg ez idő alatt volna 2x félév munkaviszonya, de otthagyta. Amikor dolgozott mindennap azt kellett hallgatnunk, nekem is apámnak is hogy neki milyen fárasztó munkája van. Munkahelye 10percre volt. Apám is én is napi 3 órát utaztunk, apám munkába járt, én fősulira, de mi mindig sz*rok vagyunk. Történetesen apám tartja el az egész családot. Anyám semmibe nem nézi őt. Úgy kezeli apám pénzét, mintha azt ő kereste volna meg, beosztani viszont nem tudja. Pedig lehetne tartalékunk is, meg haladhatunk is volna, egy csomó cserélésre szoruló dolog van a házunkban. Anyám azért nem akar dolgozni, mert az öcsémet lesi, hogy mit csinál, pedig az öcsém már nem gyerek, lassan 14 éves. Anyámnak kész fájdalom, hogy napi 3-4 órát pl takarítással vagy főzéssel töltsön. Ha hazajövök mindig beszámol róla, hogy mit csinált. De részletesen. (pl: kimentem a kertbe, lecsipegettem a petrezselyemzöldjét a krumplihoz, elmentem boltba vettem krumplit, volt vagy 20 perc míg megpucoltam, kivettem a fagyóból a húst, tettem rá ilyen-olyan fűszert... vagy fél óráig meséli mi mindent csinált hogy elkészüljön valami kaja) Szoktam neki segíteni, de úgy veszem észre hogy kevés! De ha én csinálok valamit, akkor abban folyton egy rakás hibát talál! Ha sütök valamit, az 2 óra alatt elfogy, mert akkor nem ebédel, nem vacsorázik, hanem azt eszi. Olyan bosszantó hogy csinálok valamit, és ő eszi meg. Én is elszenvedek 2 órát azzal hogy megsüssek valamit, de elég gáz hogy csak 2 óráig van belőle (pl 1 tepsi sütemény) míg másoknál kitart 1.5 napig is!

Most hogy nyári szünet van, nem hagy békén! Beront a szobámba reggel fél9kor (miután barátom elmegy) és azzal kezdi hogy rámnyitja az ablakot, hogy pfuj de büdi van szellőztetni kéne! De az nembaj, hogy tesómnál meg a hörcsögök olyan büdösek, hogy nem tudom kinyitni a szobám bejárati ajtaját, mert ömlik át a büdös hörcsögszag!

Itt erőszakoskodik, hogy menjek nyelvtanfolyamra, menjek dolgozni! Munkát keresek, de mivel még nincs meg a végzettségem, nem mehetek csak maximum diákmunkára, amivel elég keveset lehet sajnos keresni, főleg hogy nyár van. Egyik ismerősöm is panaszkodik, hogy heti 1 nap munkája van. Igy meg eltelhetne 2-3 hónap is mire egy nyelvtanfolyam árára összejönne a pénz!

Nagyszüleim az egyetlen támogatóim. Mind lelkileg, mind anyagilag! Anyámnak ez nem tetszik (sajnálja hogy havi 10 ezer ft-ot kapok tőlük) és megmondta nagyszüleimnek, hogy ne adjanak többet pénzt nekem. Közben ő meg havi 20-25 ezret szívesen elkér tőlük!

Tesómnak mindent megvesz. Egy év alatt 2 bicaj, 70 ezer ft-ért. Az enyémet meg ő szedte el, ő használja, így mindenhova gyalog kell mennem! A h*lye öcsém, meg elcserélte a 40 ezer ft-os bicaját valami számítógépes kiegészítőre. Én meg épp bicajt készülök venni, használtat 12 ezer ft-ért, de már látom, hogy ha megveszem, öcsém azzal fog iskolába járni!

Anyám egyébként mindenemet elszedi! Vettem magamnak egy reggeliző készletet, mert akciós volt (és talán 1-1,5 év múlva összeköltözünk barátommal, így apránként veszek ezt-azt, hogy legyenek majd alapdolgaink). De azt is elvette! Tesómnak már abba adja fel a reggelijét! Elveszi az esernyőmet, a cipőmet, a tusfürdőmet, a gyógyszeremet mindenemet! Barátomat is folyton szidja.

Miért szól bele az életembe, és miért keseríti meg ennyire azt? Egyszerűen már nem bírom elviselni!

Fogyókúrázni is elkezdtem, hogy ameddig nincs munka, addig legalább valami hasznos dolgot tegyek. De hát fogyókúrázni sem lehet, mert megeszi amit veszek! Nem lehet egy pohár joghurtot sem vennem, mert ő megeszi!

Közben meg ha ő vesz itthonra valamit, pl egy gyümölcslevelet, beleiszik, nem önti ki a pohárba! Nehogy már ihasson belőle az ember!