Teljesen tanácstalan vagyok, össze vagyok zavarodva segítségre van szükségem. Folytatnátok a helyemben ezt a kapcsolatot?

Közel 2 év után fogunk szétmenni a párommal, a héten még elvileg beszélgetünk erről. A párom nem volt képes belém szeretni ez idő alatt. Már volt emiatt egy kisebb krízis a kapcs. elején, akkor időt hagytam neki, hogy nála is kialakulhasson, ezek után szépen homokba dugtam a fejem. Nem volt semmi probléma, nagyon szépen megvoltunk egymással, én soha nem éreztem ennyire boldognak magam. A páromon is úgy vettem észre, hogy egyre inkább szeret, minden erre mutatott, kezdtem biztonságban érezni magam, a szorongásom, ha teljesen nem is, de részben enyhült. De az utóbbi időszakban megint előjöttek a kétségeim... és pár napja kirobbant belőlem, hogy nem is szeret igazán... nagy nehezen sikerült kihúznom belőle, hogy nagyon szeret és ragaszkodik hozzám, de nem szerelmes és ő próbálta magában kialakítani a dolgot, sőt néha úgy is érezte, hogy talán szerelmes, de belátja, hogy nem az és sose volt az. Aztán felvetettem, hogy így nem kéne folytatni ezt a dolgot, mert fiatalabb már én se leszek és ez egész így nagyon nem korrekt. Ő is így gondolta. Azóta eltelt pár nap és én nem vagyok se élő se holt, nem bírok enni, rettenetes szorongások törnek rám, nem bírok aludni, belehalok. Most ő is gondolkodik, meg én is. Tudni kell, hogy én már házasságban, gyerekben gondolkodtam, gondolatban berendezkedtem arra, hogy mi együtt maradunk örökre. Ő is megerősített ebben, de mint most kiderült, azért mondta, mert ő is ebben szeretett volna hinni... Szívem szerint rohannék hozzá vissza, azóta minden éjjel róla álmodom, de az eszem azt mondja, ezt így nem lehet folytatni. Lehet erre közös jövőt építeni, hogy érzelmileg nem kiegyensúlyozott a kapcsolat? Érdemes arra várnom, hogy hátha vele teljesül az álmom, hogy egy család legyünk? Egyáltalán mit tegyek? Nagyon köszönöm annak, aki végigolvasta.

25 N