A férjem antiszociális, hogyan tudom erről leszoktatni? Félek, hogy az 1 éves fiam is eltanulja ezt a magatartást! Sehová nem tudunk menni, mert ő mindig rosszul érzi magát és elbujkál, csak ne kelljen beszélnie senkivel!

Van egy mondas, hogy a hazassagban az a rossz, hogy a no azt varja, hogy a ferfi meg fog valtozni, pedig sosem fog, mig a ferfi azt varja, hogy a no sosem fog megvaltozni, pedig meg fog. Ez nagyon rad illik, legalabbis az eleje.

Amugy total normalis a ferjed, igy kellene ot elfogadnicsak a tarsadalmi elvarasok szerint aki kicsit mas, az mar gyoker.

nem tudom mennyiben lesz segítségedre az,amit most leírok neked,de úgy gondolom magamról,hogy én is társaságkerülő ember vagyok,így talán kicsit talán jobban belelátsz abba,hogy mitől ilyen valaki.nálam ez az évek folyamán alakult ki,a gimnáziumban még valamennyire hajlottam arra,hogy legyen társasági életem,megpróbáltam beállni a sorba,de mikor ott voltam egy buliban.egy-egy összejövetelen mindig azt vettem észre magamon,hogy csak "pattogok" a társaságok között,és igazán sehol nem érzem jól magamat..szóval sokáig nem tudtam,de bennem is megvolt a magányos farkas vonás,egy idő után már éreztem,hogy ez nekem nagyon nem megy,én nem tudok azért cigarettázni,hogy ne lógjak ki a sorból,vagy ilyesmi,nem vagyok egy nagy dumás,maximum szerettem hülyéskedni,hülyét csinálni magamból,ha a helyzet úgy hozta.rájöttem,hogy sokkal jobban szeretem az elmélyült kapcsolatokat és azt,ha kettesben,normálisan tudok valakivel beszélgetni,mint a felszínes,semmitmondó időfecsérlést egy nagyobb társaságban,ahol ráadásul a csordaszellem mindig megnyilvánul,tisztán érezhetőek az alá/fölé rendelt szerepek,amit én nagyon nem szeretek.aztán az életem is úgy alakult,hogy elszigetelődtem az emberektől,csalódtam is sokukban,úgyhogy fokozatosan bontottam le a szociális életemet.viszont lenne rá igényem,de ahogy írták itt többen is,sokféle összetevője lehet annak,ha valaki ezt nem tudja kimutatni.pl belső frusztráció,bennem ez is dolgozik,valamint az,hogy nagyon nehezen tudok már megbízni az emberekben,mert sajnos majdnem mindig csalódás volt a vége..ettől függetlenül van pár olyan ember,akiket nagyon szeretek,még ha nem is mutatom ki nekik sem,és nem gondolnám azt,hogy menthetetlen vagyok.ha esetleg társaságban vagyok,ma már inkább csendesebb vagyok,nem vágok közbe a másik szavába,ilyesmi,külső szemlélő lettem.szóval igazából sztem az lenne a legjobb megoldás,ha leülnél a férjeddel,és elmondanád neki,hogy téged ez bánt,mondja el,hogy ő hogy érez,mit gondol erről.ha nem beszélitek ki ezeket a gondokat,csak folyamatosan fognak egymásra rakódni a gondok,amit egyre nehezebb lesz megoldani.mivel a felesége vagy,ezért gondolom hozzád máshogy is áll,mint a többi emberhez,és kivel lehetne őszinte,ha nem a feleségével..

remélem valamennyit tudtam segíteni,és kicsit jobban átlátod a problémát.