Mi a megoldás, ha terrorban nő fel az ember?
En is lelkiterrorban nõttem fel. De azért sikerûl megàllni a làbamon. Azt nem mondom, hogy az emberi kapcsolatokban kivàló vagyok, ez annak is köszönhetõ, hogy nagyon visszahùzódós vagyok. nehezen bizom meg az emberekben. Viszont talàltam egy olyan férjet, aki pótol mindent, amit gyerekkoromban nem kaptam meg. Sõt a csalàdban még a mai napig is lelkileg megbàntanak.
Próbàld tùltenni magadat ezen a nehézségen. Gondolj arra, hogy a sors melletted van és kàrpótol mindenért.
Fel a fejjel!Ja és nem àrtana segitségért fordùlni, hogy feloldjàk benned, kibeszéltetik belõled, amit magadban hordozol. En is egyszer rà fogom venni magamat.
Lehet. Csak le kell dobni magadról az önsajnálatot ("nekem nagyon szar, mert én terrorban nőttem fel"), azt, hogy mindenért mást hibáztatsz ("azért nem jön össze semmi, mert én terrorban nőttem fel, nem én tehetek róla"), még ha van is benne igazság.
Az a múlt. ELMÚLT. Vége. Tovább kell lépni. Amíg nem teszed, addig nem fogsz tudni normális életet összehozni. Nekem sem volt könnyű megváltoztatni a gondolkodásmódomat, de mégis sikerült, és azóta kivirágzott minden. Nagyon ajánlom.
Cimkerdesre: tanulni belöle es megkeresni a legjobb, legmegfelelöbb utat.
Szubjektiv, h ki mit ert lelki terroron, es hogy a gyerekkori benyomasokat ki hogyan elte meg, de kiut mindig van. Egyik kedvenc mondasom: "Befele es felfele mindig van ut." /Szepes Maria/
Nagyon sok segtitseg van, ezeket megkeresni, megtalalni es elfogadni, sokat tenni erte, de vegeredmenyben rajtunk mulik, igy lehet egy jobb, szebb eletet kialakitani. Nekem sokat segitett a spiritualis ut, enelkül nem lennek itt, ahol vagyok. Nem akarok magammal peldalozni, a lenyeg, hogy sokkal elöbbre es jobb eletem van, mint gyerekkent volt. Jobb pelda erre szinte barmelyik "hiresseg" elete, olvass sok eletrajzot, ebböl kiderül, hogy sokak elete nem volt fenekig teh´´jfel, es ezt hoztak ki belöle. Altalanossagban: minel melyebbröl indultal, annal magasabbra juthatsz!! Kineziologia, agykontroll...stb sokat segithet, utobbival Te magad is sokat tudsz tenni magadert! Fontos a hozzaallasod, a döntesed. Elfogadni es az ert benyomasokbol tanulni, levonni a következteteseket. Gyerekkent valamiert oda születtel, ahova (szerintem mindenki maga valasztotta, csak most nem feltetlenül van ralatasunk, miert), de felnöttkent az eletedet mar Te iranyitHATod, ha akarod.
Sok sikert es a Neked minden szempontbol legjobbakat Neked!
Elhatározás kérdése...
Tudom hogy nem mondtam sokat.
Két lehetőség van.
1. Olyanná válsz mint az aki terrorban tart. Nem bírod és mondjuk elkezdesz inni és a végén egy alkoholista hülye leszel aki minden este részegen jön haza és a család réme.
Nem tudom nálatok mi a helyzet. Mert van hogy részegen jön haza a férj és végigveri a családot, vagy van olyan hogy az apa inzultálja a saját lányait és még sokféle.
2. Látod a rossz példát és elhatározod hogy nem leszel olyan mint ő/ők.
Nekem van egy-két történetem.
Alsós koromban állandóan balhéztam. Mivel 10-12 éves voltam ezek persze nem voltak olyan nagy balhék, de féltek hogy később nagy bajok lehetnek. Anyám párja verni kezdett (igen egy tőlem teljesen idegen ember) én erre elkezdtem mégjobban balhézni a suliban, ő meg mégjobban vert. Aztán persze amikor ezt apám megtudta elment a gyámhatóságra feljelentést tenni. Abból hatalmas botrány kerekedett anyám (az új párjától, aki vert) terhes volt és elvesztette a magzatot annyira ideges volt. A csávója meg persze mondhatnám adta alá a lovat szidta előtte apámat, anyám még idegesebb lett én meg még rosszabb.
Aztán az lett a nagy verések vége, hogy gyámoltalan, gyenge gyerek lettem, akiből felsős koromra egy osztály balekja lett és csak nem olyan rég kezdtem el egy kicsit tisztázni magamban a dolgokat hogy mire is fogom így vinni.
Másik történet ez nem olyan régen történt. Anyám kolléganőjének a férje minden nap hol részegen hol csak úgy kedvtelésből hazament és végigverte a családot. Volt 2 kislányuk 4 és 6 évesek asszem. Rettegtek, a hatóság meg nem mondta ki a válást mert a férj nem akart elválni, arra meg vigyázott hogy a verésnek ne maradjon nyoma.
Aztán a nő észrevette hogy a férj gépén gyerekpornó van és persze azonnal elkezdte félteni a két kislányt, sőt fennáll a gyanúja hogy tényleg molesztálta őket.
Az anya persze azonnal mit sem törődve a balek bírósággal elvitte a gyerekeket és a nagyszülőkhöz költöztek, de úgy tudom hogy a férj utánuk ment. Egyszer beállított egy szamurájkarddal és megkérdezte a nőt hogy "ugye tudod mi ez?". Akkor már attól féltek hogy le akarja mészárolni a családot.
Ha jól tudom azóta megoldódott az ügy.
Ha valami nagyon nagy gáz van persze irány a rendőrség, töketlenek persze de hátha.
Szerintem a cimkerdesed nagyon jo, es ha altalaban a miert-ekre keresed a valaszt, amik idövel "jönnek maguktol" (egyre gyorsabban valaszt kapsz magadban vagy egyre gyorsabban raerzel, hogy "ez az"), akkor mar uton vagy, es elöbb-utobb sikerülhet!
12:34
Részemről Nem!
Baráti kapcsolatokat nem sikerült kiépítenem 23 vagyok nincs körülöttem olyan ember akit hiányolnék a társaságomból ha nem lenne!
Párkapcsolat:
Igen :D
Imádom a páromat van egy közös kisfiúnk. Mikor összejöttünk annyi elvárásom volt amit teljesítenie kell(!!!), Hogy egy korty alkoholt nem ihat sem most sem 30 év múlva! Fiunk amikor megszületett sem mehetett el ilyen "tejfakasztós" buliba!!!
Alkohol tabu!
Munka: fodrászként dolgoztam, imádtam! Jó munkát csináltam és szerettek is a vendégeim! (most gyes)
Az életünk: Teperünk ezerrel! igyekszem a gyerekünket a lehető legkövetkezetesebben nevelni most is meg 10 év múlva is, és szigorúan fogni ha Tanulásról lesz szó!
Minden hónapban teszünk neki félre pénzt! Ne úgy kezdje majd az életét, mint mi!
Faterom még most is alkesz. Nem egyszer hajtott végig minket fegyverrel kergetve az udvaron, engem mindennek elhordott anyámat meg akarta késelni meg hasonlók , az első feleségének 2 bordáját törte el amivel intenzív osztályra került!
A lehető legkevesebbet találkozhat a fiammal!
Nem akarom a közelébe engedni ha lehetne sose vinném hozzá...
De viszont ha nem megyünk nincs örökség amiről viszont nem vagyok hajlandó lemaradni :D
Fel a fejjel minden sikerülni fog! Tudsz normális kapcsolatokat kialakítani, ez csak rajtad múlik! Ha megtalálod az igazi párod egyenesbe jössz!
Köszönök minden véleményt, hasznosak és jól estek!
Szerencsére nem vagyok egy önsajnálkozós típus, bár néha tudom magam marcangolni azon ami volt.
Próbálkozni próbálkozom, szívós vagyok :) A pozitív hozzáállás persze mindenhez kell, most 25 vagyok, de a kapcsolatteremtésben, pláne az ismerkedésben ennek ellenére is erőteljesen érzem, hogy hátrányt okoznak az előzmények. És akinél a környezetemben szintén előfordult családi defekt, azt látom, hogy az emberi kapcsolatai el vannak csúszva, nem jut egyről a kettőre az élete. Úgyhogy gondoltam ideje találnom sikeres példákat is, hátha ad egy kis löketet :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!