Miért ragaszkodom ennyire a keresztlányomhoz? Ez így is marad?

Sziasztok!

Van 2 keresztgyermekem(Nővérem gyermekei), és nekem nagyon furcsa, hogy az első szülötthöz (lány) nagyon nagyon ragaszkodom! Ha fogalmazhatok így, én soha senkit nem szerettem ennyire a családból! Sokan mondják, hogy hasonlítunk is egymásra (inkább belsőleg), sokat sírunk, ha nem vagyunk együtt. Ő 6 éves, és 26. Nagyon jól megértjük egymást, és kifordulunk önmagunkból (jó értelemben) ha együtt lehetünk. Olyankor nem érdekel senki és semmi! Sokszor mondta a szüleinek is, hogy sajnálja hogy nem én vagyok az anyukája! Havonta találkozok vele, de akkor min. 3napot együtt vagyunk! Szerintetek ez a ragaszkodás mitől van? Mert sokszor belegondolok, hogy majd ha nagyobb lesz, lesznek barátai, én már nem leszek úgymond a "másik fele". És ettől nagyon félek, és nem bírnám ki! Úgy szeretem, mintha a testvérem, vagy a lányom lenne! És a legdurvább az egészben, hogy a másik gyereket nem szeretem annyira! Szégyenlem magam nagyon, de mit csináljak? Az én első keresztgyerekemet nem tudja senki überelni! Ráadásul mindig megköveteli, hogy Őt szeressem jobban, és ez nyílvánvaló! Ő sem tudja eltürni, ha más van a közelemben, nem pedig Ő!Már abba is félve gondolok bele, ha lesz gyerekem, és nem fogom ennyire szeretni. Vagy ez hülyeség? Szóval: ez meg fog változni?

Köszönöm