Akkor most mit akarhat valójában a férjem?
Pár hónapja felvetődött a baba téma. Vállalkozni szeretnék, de nem szeretném egy gyerek miatt feladni, ha beindul. 25 vagyok, mondhatom, még semmiről sem késtem le.
Leültünk a férjemmel, és átbeszéltük a dolgot. Két tevékenységet szerettem volna csinálni, de az egyiket nem lehet baba mellett, ezért úgy döntöttünk, inkább ráfekszünk a másikra. A másikba pedig majd később vágok bele.
Voltam dokinál, írattam fel vitamint, mivel előtte legalább 2 hónapig szeretném szedni. Úgy beszéltük meg, október-november környékén kezdünk el próbálkozni, addig meglátjuk, a vállalkozás beindul-e vagy sem. Mellesleg munka mellett csinálnám.
Kb. 2 hete könyvesboltban voltunk, és felvetettem, vegyünk valamilyen könyvet a terhességről. Hát, majdnem leszedte a fejem, mondván, nem kell az nekem. Pár napja sétálni mentünk, és a parkban volt egy csomó anyuka-apuka, akik a gyerekükkel játszottak. Kérdeztem, mi is így fogunk majd velük játszani? Csak annyit válaszolt, hogy ja. Kérdeztem tőle mi a gond, nem akarja, vagy bármi más, de azt mondta, minden oké, ő vágyik a babára. De valahogy érzem, hogy ez még sincs így, valamiért habozik. Amíg beszélünk róla, addig tök lelkes, de pl amikor hazavittem a vitaminos receptet, valóságos rémület ült a szemében.
Nagy nehezen kinyögte, hogy az anyagiak miatt fél, úgy érzi, hogy gyerekünk lesz, csődbe fogunk menni. Pedig nyugodtan mondhatom azt, az átlagnál jobban élünk. Mindketten dolgozunk, és az én fizetésem bőven elég a rezsire, a kajára, sőt marad is belőle. Az övé egy az egyben megy egy számlára, ahol a pénzt gyűjtjük. Két lakásunk van. Igaz, az egyiken hitel van, de a másik ki lett adva albérletbe, amiből a hitelt fizetjük. Van autónk. Igaz, már nagyon öreg, de eljutunk vele A-ból B-be. Nem hiszem, hogy egy gyerek anyagilag tönkretenne.
Tegnap este nagyon faggattam, míg végül elkezdett üvölteni, hogy értsem meg, ő nem akar most még gyereket. Teljesen ledöbbentem, mert nem arról volt szó, hogy most, hanem legkorábban október-november. Ráadásul nem is én hoztam fel a témát, hanem ő. Azt mondta, 30 elmúlt, itt az ideje, nem akar nagypapa korában apa lenni.
Szóval most nem értem, mi van. Azt mondja, szeretne apa lenni, szeretne már egy babát, de ha a tettek mezejére kell lépni, azonnal meggondolja magát.
Hiába faggatom, nem mond semmit. Mi lehet vele?
válasza:Van most egy általános létbizonytalansági hullám. Több helyről hallottam már ilyet, hogy a fiatalok nagyon bizonytalanok. Sőt a saját alkalmazottam is megkérdezte finoman, hogy milyen távon számíthat munkára, ha esetleg gyereket vállal a feleségével, pedig ő sem keres rosszul.
Javaslom, hogy az otthoni vagyis a családi kapcsolat biztonságát kell megteremteni, jó ételek főzésével, szexel lehet növelni a komfortérzetet, amitől általánosságban jobban érezheti magát. A másik dolog, mostanában a média sem támogatja a fiatalok családépítését és ez tudat alatt kihat.
válasza:23 éves voltam ő 25,amikor összeházasodtunk.Már akkor tervezgettük a babát,ő hozta fel mindíg..én ilyenkor valami reménysugarat láttam,hogy végre nekem is lesz gyermekem. :)
Aztán teltek-múltak az évek,mendketten jól kerestünk,lett lakás,autó(mindkettő hitelre,de emellett is volt pénzünk minden másra) nekem vállalkozásom a munkamellett,épp ahogy te is szeretnéd.28 éves voltam,amikor egy kedves barátnőm egy baba boltba ment dolgozni,és bejártam hozzá elég sűrűn,ott kész voltam,megőrültem és mikor terhes lett körülöttem 3 lány is,totál kibuktam.Gyereket akartam de azonnal,szerencsés voltam mert a férjem aki 30 volt akkor nem állt ellen.Megszültem csodaszép és egészséges kisfiúnkat,mivel a munkahelyemen(kiderült csak 4 órára voltam bejelentve)a minimum GYESt kaptam,semmi mást.Abban az időben lett világválság,a vállalkozásomat már nem érte meg fenntartani,mert csak vitte a pénzt,de a bevétel egyre kevesebb lett.Aztán ott maradtunk egy fizetéssel és halmozódó adóssággal(hirtelen a jó létből),akkor férjem egyre többet vádolt,hogy mert ha nem erőszakoskodtam volna ki a gyereket,akkor most is jól élhetnénk.
A megoldás a kapcsolatunk megmentésére,egy külföldi munkavállalás volt.Akkor,ott egyedül egy országban,sem rokon,sem barát,senki ismerős nélkül egymásra utalva rájött,hogy a családja az élete értelme.Azóta lett egy másik babánk is,amit már ő kezdeményezett hogy legyen és teljesen más,harmónikus a kapcsolata velem és a gyerekekkel.Pedig nem élünk olyan jól mint akkor amikor nem voltak gyerekek.Ha a férjed még habozik,várj még a gyermekkel,lehet jobban jársz.De ezt mindenki maga dönti el ugy!
válasza:De ha még nincs kész rá, akkor miért hozta fel????
lehet hogy nem a legjobb pédla de..
Simán elmennék Afrikai gyerekeknek segiteni,mondom ezt,de ha két percen belül megállna itt egy auto és azt mondaná na akkor hajrá indulunk tuti hogy haboznék.
Érted,felhozta a témát mert érdekli szeretné,ugyanakkor fél is tőlle(ha ilyen jól álltok akkor szerintem nem az anyagiaktól)ugy gondolja jaj de jó lenne de ha belegondol ez egy igen fontos döntés,felelőség és ez megrémiszti.
Mi 4évig keményen küzdöttünk a babaér,mikor megtudtuk hogy sikerül akkor csak annyit tudtunk kinyögni "most mi lessz"persze örültünk neki mert ez volt minden álmunk de ugyanakkor ott a félelelm mert egy ismeretlen uj dolog elött álltunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!