Egy parkapcsolatban melyik a fontosabb, hogy "kis dolgokban" vagy "nagy dolgokban" ertsunk egyet?

Szerintem az a fontos, hogy ne kizárólag az egyik fél döntsön se a kis, se a nagy dolgokban, azaz alakuljon ki közös identitás.

Tapasztalataim szerint ha az egyik fél úgy érzi, hogy ő jobban tudja, mi a jó a másiknak - ott kezdődnek a problémák.

Nálunk a kis problémákból lesznek a nagyok Az igazán nagy gondot valahogy mindig mély levegővel, és hidegvérrel próbáljuk megbeszélni. A kis problémáknál talán ez nem annyira lényeg, és emiatt könnyebben kapunk hajba.

Szerintem.

Nagy dolgokban.

Én már az első randik alatt tisztázom, hogy hasonló-e a felfogásunk, életszemléletünk, összeegyeztethetően gondolkodunk-e a jövőbeli tervekről. A kapcsolat első hónapjaiban pedig fontosnak tartom kideríteni, hasonló-e a véleményünk az összeköltözés esetén való házimunkamegosztást illetve az esetleges gyermek körüli teendők megosztását illetően.

JObb az elején konfrontálódni, (vagy örülni, hogy egyet értünk) és kideríteni, hogy elméletben tudunk-e zöld ágra vergődni, mint hogy akkor derüljön ki, hogy nem illünk össze, amikor már nehezebb vagy nem lehet visszalépni.

Szia!

Szerintem ez abszolút párfüggő.

Nálunk a férjem porszívózik (allergiás vagyok a porra, egyszerűen megfulladok a porszívózás közben), kb. heti szinten összezördülünk azon, hogy porszívózás előtt v. után kell port törölni és ha nem akarja azt, hogy én fuldokolva takarítsak, akkor hallgat rám. Meggyőzni nem tudom, nálunk inkább az erősebb kutya ... nyalja a fagyit. Nekem ez nagy dolog, mert az egészségem múlik rajta, neki meg csak egy jó veszekedés.

Nekem ugyanígy nagy dolog az, hogy alapvetően ugyanazt gondoljuk a világról, választások előtt együtt megbeszéljük, hogy kire fogunk szavazni, észérvekkel vitatkozunk (nem úgy, mint a politikusaink), de a végén mindketten ugyanoda ikszelünk. Nekem ez fontos.

Viszont ismerek olyan házaspárt, akik a legnagyobb boldogságban élnek, nagy az összhang köztük, egy dolgot leszámítva és az a politika. Az egyik fideszes, a másik mszp-s, az egyik a hírtv-t nézi, a másik az atv-t, előszeretettel ócsárolják egymás vezéreit, az egyik tüntetésekre jár, a másik olyankor a kocsmába. És ezerszer boldogabbak, mint sok csak fideszes vagy csak mszp-s család.

én a párommal ég és föld vagyunk, de a nagy dolgokban (értékrend, életszemlélet) egyetértünk (szerintem nem extra értékrendet képviselünk, sok más normális emberrel is egyetértenék :)), a kis dolgokban meg teljesen mások vagyunk.. lsd őt a foci érdekli, engem a tánc, én imádok olvasni, ő nem, ő a húst is hússal eszi, én meg az egészséges étrend híve vagyok.

senki se érti hogy vagyunk együtt (lassan 2 hónap múlva 11 éve élünk együtt), külsőre is különbözünk, belsőre is.

DE.

Szeretjük egymást, és megtaláljuk a komprumisszumot (hülye példa, de most hirtelen más nem jut eszembe: a gyerekszobába én a pelenkázó mellé szerettem volna egy asztalt, vagy polcot, amire tudom tenni a popsitörlőt, meg ilyesmit. ő gyakorlatias szempontból úgy gondolta, hogy a kiságy-pelenkázó mellé pont befér a babakocsi, mert máshova nem tudjuk tenni.

megoldás: megfordítottuk a kiságyat, hogy a pelenkázó része legyen a babakocsi mellett, és megnéztük a babakocsi magasságát, és tettünk felé egy polcféleséget. így mindenkinek igaza lett, nagyon jól megoldottuk.

általában előny, ha nagyon másképp gondolkozunk, mert több szempontot is figyelembe tudunk venni, át tudjuk gondolni, és nagyon klassz megoldásokat szoktunk találni.

persze ez nem menne úgy, ha nem hallgatnánk meg a másikat, és az egyikünk mindenáron meg akarná győzni a másikat, hogy de nekem van igazam .. szóval szerintem nem az egyetértés a lényeg (isten ments egy olyan embertol, aki mindenben egyetert velem), hanem az, hogy figyeljünk a másikra, ne akarjuk "elnyomni", vagy ne "hódóljunk be" neki teljesen hanem találjunk komprumisszumot

Olyan nincs, hogy mindenben egyet értenétek, hanem meg kell oldani amit hoz az élet.

Akik mindenben egyetértenek örökké, azok aztán ide irogatnak, hogy unalmas lett a kapcsolatuk.

Ha szereted, érzed, hogy szeretitek egymást, akkor az egy "normális" kapcsolat.

A jövőn meg fölösleges előre parázni, "legyen elég a mának a ma gondja"

a jó párkapcsolat vagy a túlélés titka /akár az állatoknál vagy novényeknél, de magánál az embernél is az alkalmazkodóképesség, készség.

nem tudom ki írta itt, hogy o már az elso randiknál megnézi és a kovetkezo hónapokban , hogy milyen a másiknak az érdeklodési kore, hogyan viszonyul a dolgokhoz.hát én annak azt a kozmondást mondanám, hogy "lakva lehet megismerni a másikat". ha te az elején /amikor még mindenki szerepet játszik és csak a jó oldalát mutatja/ racionális dolgokon torod a fejed akkor mikor leszel ész nélkul szerelmes?