Hogy reagálnál a helyemben? Elegem van! Nagy szükségem lenne kívülállók véleményére!

Alaphelyzet: egy városban lakunk anyósomékkal, akik nyugdíjasok, makkegészségesek, van autójuk, de nem számíthatok rájuk, mert "sosem érnek rá"...

Én 7 hós terhes vagyok, fiam 2 éves, teljesen egyedül, szüleim 100 km-re élnek és még dolgoznak.

Pár hete nem is megyek hozzájuk, annyira rosszul esik hogy rám se hederítenek és az unokát is csak akkor látják, ha mi elvisszük.

Férjem persze "vak", az ő mártír anyukáját sosem sértené meg, ráadásul még azt is elérte, hogy a fiacskája hétközben minden nap haza jár ebédelni.

Múlt héten vasárnap a férjem elvitte a fiunkat, majd az egész napot ott töltötték, délelőtt mentek, ott ebédeltek stb.

De mondtam, a héten nem szeretném a családom nélkül tölteni a vasárnapi ebédet, egyszál magam. Meg is beszéltül elmennek fél 10-kor, én addig főzök vasalok, és várom őket délben. Délután mehetnek, ha akarnak.

Fél egykor még sehol, rájuk telefonálok, és a férjem a legnagyobb természetességgel meséli, hogy már megebédeltek és nemsokára indulnak.

Egész testem remegett az idegességtől, nem akartam hinni a fülemnek.

Ennyire gyenge jellem a férjem??? Csak velem meri ezt megcsinálni, de az anyjának nem mer nemet mondani, mert az mindenen megsértődik. Egyszerűen nem tudom felfogni hogy tehette ezt velem?!?

Magam előtt látom a szituációt: anyósos főzött és manipulatív módon, ahogy mindent tesz és csinál, most is elérte a célját, és röhög a hátunk mögött.

Tudni kell azt is, hogy sosem azt mondja amit gondol, amit hallani szeretnél, pláne a fiának, közben a szerencsétlen vak férjem nem lát át rajta.

Azóta haza értek és nem szólunk egymáshoz.

Teljesen ki vagyok borulva, és nem győzök bocsánatot kérni a pici pocaklakómtól a sok idegeskedés miatt.