Csak gyerek után vágyódom, de házasság után nem. Ez így fura dolog?

sokáig én is így gondolkodtam, mert anyumat annyira átqúrta apám, h azt mondtam, nekem tuti nem kell egy pasi sem, viszont gyerek mindenképp.

ismerek is olyan embereket, akik úgy nőttek fel, h az anyjuk tudatosan nem akart az apával élni. és láss csodát, normális ember lett mindegyikből, talán különb is egy-két olyan felnőttnél, aki teljes családban nőtt fel.

most úgy gondolom (mivel van egy nagyon rendes párom) hogy vele szívesen vállalnék gyereket, viszont arra is felkészülök, hogy mi lesz ha ott hagy, miután megszületik a kicsi. anyám nem készült fel rá, és eléggé padlón volt éveken keresztül.

én legalább tanultam belőle, és rájöttem, h senkiben nem lehet bízni. ja, és szerelmesen sem szabad semmit elhinni, bármennyire jó dolog a rózsaszín ködben úszni.

Én egyedül nem vállalnék gyereket, szerintem nagyon nehéz. Sokat jelent, hogy a férjem mindenben segít és támogat. Nélküle nem menne.

De ha így szeretnél én nem nézlek kevesebbnek.