Hogyan ne vegyem fel anyám örökös bántásait?
Anyám egy depressziós, megkeseredett nő, aki sajnos mindemellett még alapvetően rosszindulatú is. Erőszakos, agresszív és akaratos - na igen, jól kikaptam az én túlérzékeny lelkemmel.
Én próbálkoztam már mindennel, hosszú évek óta. De hiába mosolygok rá, hiába szólok hozzá kedvesen, hiába, hogy már nem is válaszolok inkább, maikor elkezd szapulni, sosem hagyja abba. Neki semmi nem jó, semmi nem elég, mert úgy véli, hogy ő a világ mártírja, amiért egyedül kellett felnevelnie bennünket egy szar munkahely mellett, és teljesen jogában áll, hogy ezért állandóan rosszkedvű legyen, hatalmi játszmákat játsszon, lelkileg terrorizáljon és megfélemlítsen. Nekem meg, amíg otthon vagyok, kötelességem elviselni ezt.
De én már nem bírom. Kamaszkoromban is volt egy időszakom, mikor már-már öngyilkosságot kíséreltem meg, annyira nem bírtam elviselni, hogy soha egy jó szava nincs senkinek hozzám itthon, de most már tényleg nem bírom. Tönkretesz idegileg, de hiába próbálok nem figyelni rá, hiába mondom magamnak, hogy nem igaz, nem szabad a lelkemre venni - nem megy. Mert azért csak fáj és bánt.
Szerintetek?
válasza:
válasza:
válasza: válasza: válasza:Ismerős a story....
Az én anyám ugyanilyen,az ilyen szülőket hívja Csernus doktor gyilkosnak,"gyereklélek gyilkosnak"...
Elsőként-ez a legnehezebb-el kell fogadni,hogy ő ilyen,szeresd őt,mert belőle csak egy van.
Másodjára nem vagy köteles befogadni azt a rengeteg bántást,amit tőle kapsz nap mint nap,mindegy milyen okra hivatkozva,lelked gyilkolását,amit szavaival,tetteivel tesz veled.
Amikor az én anyám sérteget,megjegyzéseket tesz rám,mindig megmondom neki,h ez nekem nagyon rosszul esik,a saját gyerekével az ember nem bánhat így.Mondtam neki,ha még egyszer bántani mer,nem fogok hozzá szólni semmit.Ha fenyegetőzik,megüt,akkor hagyom magam megütni.Ritkán,de ez is elő szokott azért fordulni.
És igen,akkor lesz csak nyugtod,amikor már elköltözöl otthonról.
Egyébként könnyű mondani,h költözz el,de ha épp nincs állás sehol,vagy még tanulsz,akkor igencsak nehéz.
Ha elmondanád,akár itt,akár privátban,hogy milyen körülményeid vannak most,esetleg tudnék tanácsot adni.
Addigis tarts ki,nem vagy egyedül a bánatoddal!:)
L/25
válasza:Sajnos én is ugyanezt éltem át!
Anyám depressziós,agresszív,és arrogáns is!
Akármit csináltam,akárhogy neki sohasem volt jó!
Ha rossz dolog történt velem belém rúgott még egyet,ha jó dolog történt velem,egyből lehúzta a kedvem.
Sohasem mehettem oda hozzá a problémáimmal,gondjaimmal.
Ha valamit meg akartam vele beszélni,mindig úgy kezdte h "Siess és gyorsan mond el amit akarsz,térj a lényegre,mert nincs sok időm"pedig hétvége volt,az ágyban feküdt.
Ha valaminek önfeledten örültem,és nevettem,akkor rám szólt h csak kuncogjak,mert csúnya ha kilátszik a fogam.
Mindent sajnált tőlem.A barátaim közül mindenki idióta volt neki,mindegyiknek csak szapult,és nem kevés alkalommal jól le is égetett.
Amíg dolgozott leszidott h nem csináltam semmit otthon,ha mindent megcsináltam leszidott h semmit sem csináltam jól!
Ha boltban voltunk,és megkívántam valamit,akkor ez túl drága,meg ez is,ezt nem engedhetjük meg,jó a 20ft-os csoki is!Neki 1 doboz cigi napi szinten,bor stb..
Tehát én meg szép lassan gyógyszer függő,depressziós,lelki beteg ember lettem,3x-os öngyilkossági kísérlettel a hátam mögött.Szerencsére jobb lett,mert pillanatnyilag nem lakom otthon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!