Lehet egy felnőtt ugyanolyan boldog mint egy gyerek?

Én nem cserélném el a gyerekkoromat a felnőttkoromra. Nem volt kegyetlenül rossz gyerekkorom... amolyan okés, most sem vagyok felhőtlenül boldog, de jól érzem magam a bőrömben. Sokkal jobban szeretek felnőtt lenni, mint gyerek.

Engem egyáltalán nem zavar, hogy a felnőtt lét felelősséggel jár, viszont nagyon utáltam, hogy gyerekként sokmindenben korlátozva voltam és sokszor nem én hoztam a döntéseket.

Amúgy én azt vallom, hogy a boldogságért tenni kell. Nem feltétlenül állapot kérdése, lehet hosszútávú és állandó is, de csak úgy nem feltétlenül jön. 33N

Isteni gyerekkorom volt. komolyan mondom, egy percét sem adnám senkinek. nagyszüleim imádtak, anyum mindig ott volt mellettem, marha jó a viszonyunk, sosem volt olyan balhé, amit ne oldottunk volna meg (persze, a kamaszkor nekem sem telt felhőtlenül, de nem csináltam olyat, ami miatt szégyenkeznem kellene)

nos, a felnőttkorom sem rossz, én tulajdonképpen, így utólag visszanézve minden életszakaszomban megtaláltam a jó dolgokat, és azokra fókuszáltam.

annak ellenére, hogy apámat szinte nem is ismerem, és van egy gyógyíthatatlan betegségem, nem cserélném el az életemet senkivel.

14-15 éves koromban volt egy nyomasztó időszakom, de az sem a családom, hanem a sulis dolgok miatt.

felnőttként sztem sokkal boldogabb lehet az ember, mert érettebben, tudatosabban látja és éli meg azokat a dolgokat, amik történnek vele.

tudjátok mi a nagy fosás az én életemben? hogy eddig olyan jó volt, h folyton azon parázok, hogy mikor üt be a krach? persze ha nem erre gondolok, hanem arra, h velem innentől is csak jó dolgok történnek, és így is alakítom az életemet, akkor talán megúszom.

de egyszer mindenért fizetni kell...