Most mit csináljak? El vagyok keseredve.

Elég bonyolult a történetem,igazán én sem értem,valószínű zavaros lesz az egész.

Először is azt tudni kell,hogy 15 éves lány vagyok. Rasta haj,piercingek,meg stb.Tavaly gondjaim voltak az evéssel,legkisebb súlyom az 37 kg volt.Teljesen egyedül kikászálódtam a szarból.Bár meghíztam,de a gondolataim majdhogynem ugyanazok maradtak.Néha,ha sokat eszek(kb. 2naponta) rohanok a wc-re és dugom le az ujjam még mindig.Voltak vagdosós dolgaim is.Szorongás meg stb.

Mostanában jobb lett minden,de aztán mivel jött a nyár elengedtem magam.Ugye az anarchista felfogásommal,utálom a rendet.Mindenhol.

Kb ha itthon vagyok akkor eszek,alszok,gépezek.Persze néha segítek édesanyámnak is,csak ezt nem veszi észre,mert egyfolytában csak követel.Szinte mindent megenged,de sosem hallgat meg,csak mondja a baromságait.(Most pl azt,hogy alkoholista leszek,mert folyton alkoholizálok,meg hogy a hülye punk barátommal iszunk mindig.Miközben semmiféle fogalmai nincsenek a dolgaimról,hogy mit csinálok egésznap.)A problémáimból is ezért kászálódtam ki egyedül,mert ő kiröhögött mikor megmutattam neki a kezem,hogy anyu,vigyél el pszichológushoz mert megakarok halni....Most egyik nap mondtam neki,hogy sosem tudok elmondani neki semmit,mert kiröhög...ebből balhé lett,én meg az utcán töltöttem az éjszakát.Tudom idióta voltam,de egyszerűen mintha bekattant volna valami,és nem is gondoltam arra,hogy mi lehet velem,vagy hogy eshet ez neki.Ezután elment a családsegítőbe.Nem tudom mit mondott nekik.De a csaj hívogat,persze sosem veszem fel a telefont...Most már kb mindennap elmondja anyu mikor veszekszünk,hgy ha nem jó nekem akkor elmehetek az otthonba...Miközben én sosem mondtam,hogy nem jó nekem.Elakar küldeni.Meg jönnek a gyivisek,és elvileg felajánlanak pszichiátert,de már tudom,hogy nincs szükségem rá.Így nem...

Most is csak bőgök,hogy mit basztam el.Tényleg nem kéne így beszélnem vele,de nem bírom a szabályokat.Taknyos kis csitri vagyok,szégyenlem is magam,de egyszerűen...nem tudom.:(