Igazi háziasszony vagy szorgos diák?

Könnyű más farkával verni a csalánt. Most leírjátok neki, hogy tartsa meg, aztán lesz ami lesz, csak megoldja valahogy.

De ti egy óra múlva már el is felejtitek a kérdést, a kérdező meg egy életre szólóan dönt...gondolom állást, pénzt egyikőtök sem ajánl neki.

ha a kettőt nem tudod együtt csinálni akkor mérlegelned kell, hogy mi lesz a jobb neked hosszú távon mi lesz a kifizetődőbb. Ha elveteted a gyereket és elhagyod a párod akkor lehet, hogy még egy ilyen fiút nem fogsz találni. De ha a tanulást adod fel akkor lehet, hogy többet nem fogsz belevágni újra.

Ezt neked kell tudni, neked kell eldöntened, hogy milyen jövőt szeretnél.

Én voltam ilyen helyzetben ennyi idősen, én nem tartottam meg a gyereket és a fiú sem maradt meg. De nem bántam meg. Amit akartam befejeztem, találtam egy még csodálatosabb férfit akivel családot alapítottunk. És ha visszacsinálhatnám akkor sem tartanám meg a gyermeket.

Nem kell döntened a kettő között. Meg lehet csinálni mindent csak akarni kell.

"Néha,mikor úgy tartja kedvem,bejárok." "Úgy érzem ez a kettő nekem nem megy együtt."

Erre csak annyit tudok mondani neked, hogy 23 éves vagyok, most várom az első gyermekemet, dolgozok napi 8 órát és ezek mellett háztartást vezetek. Ha te a háztartás mellett nem tudsz dolgozni akkor felesleges tovább tanulnod.

Szerintem is sokat számít az, hogy hogy érted, hogy az anyagi helyzetetek biztos. Mi miatt a te szülői háttered miatt, vagy a párod ilyen jól. Mert gondolom nem te kerested már agyon magad 21 évesen úgy, hogy csak hébe hóba jársz be, mikor kedved tartja.

Milyen munkahely az, ahonnan nem rúgják ki az embert azonnal, ha azért nem megy be dolgozni, mert nincs kedve?

Tehát gondolj arra is, hogy mi van, ha pl. a szüleid nem értenek veled egyet és ezért anyagilag sem támogatnak (mondjuk ritkán látni olyan nagyszülőt, aki bármit megtagadna az unokájától!)

És mi van, ha nem lesz örök a kapcsolatod a pároddal, ne így legyen, de elg fiatalok vagytok még!

Szerintem a tanulást biztos össze tudod hozni a gyerknevelssel, kis segítséggel, főleg ha a párod is odateszi magát.

Ha viszont elveteted, akkor az biztos, hogy egy nagy szomorúság lesz örök életedben. Lehet, hogy ennek a gondolatától se tudnál már ugyanúgy teljesíteni sem a suliban, sem a munkahelyeden.

Miért lettél olyan nagy háziasszony? Nem lehet, hogy azt érzed, hogy ha nem csinálod, akkor a párod nem nézi jó szemmel? Csak azért kérdezem, mert ha bevállalod, akár sulival, akár suli nélkül, azért a párodnak is sok mindent le kell tennie az asztalra. Remélem nem olyan felfogású, hogy az asszony otthon gürizik, ő elmegy dolgozni, otthon meg elvan.

A kérdésedre a válasz: sok anyuka van, aki egyetemet, nyelviskolát, egyéb tanfolyamot végzett el olyan állapotban, ahogy Te, vagy akár több gyerekkel, vagy férj és egyéb segítség nélkül.

Arra felkészülhetsz, hogy nagyon nehéz lesz, sok kitartás és felelősség kell. Úgy vettem ki a szavaidból, hogy hiába vagy kitűnő tanuló, az élettől még van mit tanulnod, főleg felelősségtudatot. De ez nem számít, mert a baba is sok mindenre megtaníthat.

Az, ahogyan döntesz, attól függ, hogy mennyire ismered magadat, magatokat, azaz képesek vagytok-e végig csinálni. És ahogy az egyik előttem szóló is mondta, egy nő úgy vállaljon gyereket, hogy akár egyedül is fel tudja nevelni.

Milyen suliban tanulsz. milyen szakon? Csak mert ha "büfé-ruhatár" szak, akkor elgondolkodtató, hogy tényleg az kell-e. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell az iskola, vagy akár nyelvtanulás! Van egy jó mondás: JÓ diplomával lehet szart is pucolni, de diploma, vagy egyéb JÓ felső fokú képesítés nélkül nem lehet jó állást, vagy beosztást szerezni.

Azt hittem, egy baba áldás, nem pedig büntetés a szex élvezetéért.

Mindegy, hova születik a gyerek, a lényeg, hogy a szülők megtanulták, hogy nem lehet csak úgy szexelni!

És a felelősségvállalás nem minden esetben jelenti azt, hogy megtartjuk a babát.