Hogyan vegyem rá a szüleimet, hogy változtassanak ezen?

Ez a nagytesók sorsa. Majd kinövik..... a szüleid. :-)

De komolyabbra fordítva a szót. Lehet, hogy nem jó ötlet, de ha az nem használ, hogy komolyan leülsz szüleiddel és beszélsz erről nekik, akkor egy időre vond ki magad a játékból. Menj el valahova, ahova nem mehet utánad a tesó, Előbb-utóbb fel fog tűnni nekik, hogy az eddig rádháruló "foglalkozás" most már az ő idejüket rabolja tovább. A gyakorlatban rájönnek, hogy mennyi türelem kell egy 7 éves kisfiúhoz. Ha köteleznek arra, hogy foglalkozz vele, akkor megkérdezhetnéd, hogy biztos, hogy kizárólag a te feladatod egy kisgyerek energiáinak a lekötése?

Én nem gyerek vagyok már, sőt van három gyermekem. Egy nagyobb, két kisebb. Látom, mit tud szenvedni a nagy a két kicsitől. Imádják egymást, de az őrületbe is kergetik egymást időnként. Ilyenkor át kell vennem a feladatot, és külön kell a kicsiket a nagytól tartanom, hogy legközelebb újra örüljenek egymás társaságának.

Én szülőként nem gondolom, hogy a nagy tesó nyakába kell varrni a kicsivel való foglalkozás nehezét.

Hogy ki kit hibáztat? Általában sok igazság van abban, hogy a nagy kapja a nagyobb szidást, mert ő kell a következetesebb legyen. EGyfajta felelősség is hárul ilyenkor a nagyra (persze nem lebecsülendő azért ilyenkor egyúttal a szülői felelősség is...). Persze, hogy a nagynak kell vigyázni inkább a kicsire, mint fordítva.

Viszont a szülőnek észre kell venni, meddig nyomhatja ez a felelősség a nagytesó lelkét.

Éppen ezért az elvem az, hogy vihart meg kell előzni, s ld., amit fent írtam.

16 vagyok, a 18 éves nővérem koleszos, és amikor nincs itthon, akkor is mindig többesszámban beszélnek velem. :D

De ne vedd magadra, néha javítsd ki, de csak megszokásból mondják, meg így egyszerűbb. :)